Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Sándor Iván: Daniellával a vonaton

regényútján, miközben ama együttállások, mint poétikai-nyelvi entitások kezdtek dolgozni. Az ötvenötödik érettségi találkozón beszélgetek Budapesten a több mint fél évszázada Jeruzsálemben élő K. L.-lel a negyvennégyes novemberről-december- ről. O is tájékozott arról, hogy 1946-ban Bemben a külügyminisztériumban fele­lősségre vonják Karl Lutzot, amiért Budapesten a több tízezer élet megmentése­kor, úgymond „túllépte diplomáciai hatáskörét". Az érettségi találkozónk után néhány héttel egy újságcikk és egy levél másolata érkezik K. L.-től. Az újságcik­ket 1970-ben írták: Lutz a hetvenötödik születésnapját súlyos anyagi gondokkal küszködve tölti, a cikk írója felkéri az egykori megmentetteket, hogy támogas­sák őt. A levél annak a köszönetnek a másolata, amit Lutz 1970. május 10-én kül­dött K. L.-nek, megköszöni a neki juttatott anyagi támogatását. A két másolat megérkezésének napján írom regényemnek azokat az oldalait, amelyeken az Óbudai Téglagyárban tizennégy éves fiúként az éppen odaérkező Karl Lutz intézkedésére kiléphetek a Hegyeshalom felé indított halálmenetből. Lutz köszönőlevelét K. L. Jeruzsálemből postázza 2003-ban. Lutz 1939-ben a háború kitörésekor Palesztinában dolgozik diplomáciai státusban. Mint svájci diplomatát Berlin felkéri, hogy képviselje a német érdekeket a szövetséges ha­talmaknál. 1944-ben, mikor Lutz már három éve a budapesti svájci követségen dolgozik, Bernből utasítás érkezik, hogy ne fogadják el Szálasi Ferenc külügy­minisztériumának felszólítását, és ne helyezzék át a követséget Sopronba, ha­nem hagyják el Magyarországot. Ugyanezen a napon Lutz titkosított üzenetet kap egy Feine nevű budapesti német diplomatától, arról, hogy amíg Lutz Budapesten van, és ő látja el a svájci védlevéllel rendelkező sárga csillagos házak felügyeletét, addig Szálasiék nem hurcolják el ezeknek a házaknak a lakóit. Lutz ezek után úgy dönt, hogy nem utazik a követség többi tagjával Bernbe, hanem élete kockáztatásával Budapes­ten marad. Feine és Lutz harminckilencben ismerik meg egymást Jeruzsálemben, amikor Lutz átveszi ott a német érdekek képviseletét. Három évtizeddel később Lutz Je­ruzsálembe küldött levélben köszöni meg K. L. támogatását. A levélmásolat a kéziratpapírjaim mellett, miközben leírom, amint tizen­négy évesen látom, hogy Lutz megáll az indításra kész menetünk előtt az Óbudai Téglagyár katlanában. Négy héttel később Lutz ott van a Pannónia ut­ca 36. számú svájci védett ház előtt, ahol mi is meghúzódunk, és megakadá­lyozza, hogy a már felsorakoztatottakat, bennünket is, a nyilasok a Duna- partra hurcoljanak. Ha Feine nem ismeri meg Lutzot 1939-ben Jeruzsálemben, ha nem küld neki titkosított üzenetet 1944 novemberében, aminek hatására Lutz Budapesten ma­rad, hová vezetnek, hol vesznek a semmibe azon a napon a tizennégy éves fiú lábnyomai? 2000 márciusában hozza a posta Mándy Stefánia Scintilla című verskötetét. Meglepő, hosszú, meleg ajánlás. Mándy Stefánia akkor, nem sokkal halála előtt, kilencvenkét éves. Alig ismerem a verseit. Fogalmam sincs róla, hogy ő ismeri a munkáimat. A verskötet két mottója: „...van a lélekben egy erő, egyedül ez az 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom