Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Tódor János: Gettó–Magyarország
komfort nélküli és szoba-konyhás lakásokról van szó. Ennél fogva a XXI. század elején az érintettek több mint felét szándékosan sem lehetne rosszabb körülmények közé költöztetni, mint amilyenben most vannak. A bontást a Corvin mozi mögötti területen kezdik majd, mert ott van már egy megújult épületblokk, és a tömegközlekedési kapcsolat is jó. A polgármester elmondja, hogy a kiköltöztetés megkezdése előtt tisztázni kell a tulajdonviszonyokat, vagyis a lakás komfortfokozatát, illetve, hogy bér- vagy magántulajdonú ingatlanról van-e szó. A lakástörvény előírja, hogy legalább az előzővel megegyező komfortfokozatú, nagyságú, elhelyezkedésű ingatlant kell felkínálni. Ha ezt nem fogadja el a lakó, akkor jön a pénzbeli megváltás, a kivásárlás. - Ehhez mi lehetővé tettük, hogy a bérleti jogról a forgalmi érték ötven és száz százaléka között lehet majd megállapodni, ami jóval kedvezőbb a valós piaci árnál. Csécsei Béla szerint az önkormányzat azon lesz, hogy újonnan épített lakásokba helyezze el a kiköltözőket, függetlenül attól, hogy az bérlakásként vagy saját tulajdonú lakásként funkcionál majd. (Alföldi György, a Rév8 vezérigazgatójának elképzelése szerint az újonnan épülő, a szegények számára is elérhető lakások mellett az el nem bontott, rendbehozott földszintes épületekben idősek otthonát, illetőleg fiatal házasok házát hoznák létre.)- Nem akarjuk a szociális problémákat exportálni - feleli a polgármester azon felvetésemre, hogy alighanem joggal lehet majd attól tartani, hogy a kerület a projektet felhasználva igyekszik majd megszabadulni cigányaitól, hasonlóképpen ahhoz, ahogy megszabadult prostituáltjaitól. - Mi is felháborodtunk, amikor más kerületek lakásokat vásároltak nálunk, és azokat nehéz sorsú, többgyermekes, segélyre szoruló családoknak adták oda - teszi hozzá Csécsei Béla. A Corvin-Szigony projekt kapcsán óhatatlanul felmerül az évekkel ezelőtti székesfehérvári intő példa: a lerombolt Rádió utca 11. lakóinak szomorú, országos politikai botránnyá fajult vesszőfutása. Józsefváros polgármestere nem tart a kiköltöztetettek ellenállásától. Az előzetes felmérések azt mutatják, hogy az érintettek kétharmada mindenáron el akar ezekből a lakásokból költözni. Garázsmenet Ami Pestnek a Dzsumbuj, vagy a belső-józsefvárosi romanegyed, az Tatabányának a Mésztelep: zömében cigányok lakta nyomorúságos gettó. Az egykori komfort nélküli bányászkolónia lepusztult szoba-konyháiban csak a szerencsésebb roma családoknak jutott lakás. Az önkényesek - akik közül sokan az ország keleti zugából vándoroltak ide - a telep garázsait foglalták el, pontosabban „vásárolta meg" 30-80 ezer forintért. Átlagosan a két felnőtt mellett 4-5 gyerek is él az ablak nélküli odúkban. A módosabb bérlők (néhány család) élet és halál urai: ők „adják el" a betelepülőknek a garázsokat, az öregektől, elesettektől védelmi pénzt szednek. A rendőrség messziről elkerüli a Mésztelepet, és valamivel komfortosabb párját, a Hatostelepet. A gettó lakói (a két nyomornegyedben 1200 család él) attól tartanak, hogy azt a keveset is elveszíthetik, amilyük van, mivel az önkormányzat a telep felszámolását fontolgatja. Ha a tatabányai önkormányzati képviselők most néznének ki a panorámabusz panorámaablakán (mint azt már egy ízben tették), alighanem megint nem akarnának (mernének) kiszállni. Szó, ami szó, ha nem is fenyegetően, mindenesetre nem éppen bizalom- gerjesztő pillantásokat vetve felénk, vesznek körül bennünket a mésztelepi emberek. Ha nem lenne velünk Nagypál Jánosné, Rozália, a Márton Áron Ifjúsági és Kisebbségi Szer42
