Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Tódor János: Gettó–Magyarország
nek fűt-fát, aztán marad minden a régiben. Harmincmillió forintot költöttek el állítólag az épület külső festésére, de abból 20 millióba került az állványozás. Hát hogy lehet ez? Sándor dühösen bizonygatja, hogy majd egy métert süllyedtek az elmúlt évtizedek alatt a Dzsumbuj házai, repedeznek a falak, s ha így megy tovább, előbb-utóbb összedőlnek az épületek. Katalin elkalauzol nagynénjéhez, aki nemrégiben költözött át az A-ból, ahol már képtelen volt együtt élni a „bevándorlókkal", a C épületbe. A hetvenesztendős Kovács néni a Dzsumbuj legrégebbi lakója, 11 éves volt, amikor a telep átadásakor, 1937-ben, lakást kaptak itt a szülei.- Dehogyis vagyunk mi fajgyűlölők, lelkem - szabadkozik Kovács Lajosné. - A kezdetek óta laktak itt muzsikus cigányok, meg olyanok, akik virágot árultak, nem volt velük semmi baj. Úgy ragyogott némelyikük lakása, mint a patika. De ezek a mostani bevándorlók tönkretesznek mindent. Nekem nem volt bajom velük, mert odaát, az A épületben mindig fölmostam a lépcsőházat, lemostam a korlátot, és azt ők is respektálták. De amint lehetőség volt, mégis átjöttem a C-be, mert nem bírtam már a ricsajt. Ha 20 gyerek nem volt körülöttem, akkor egy se...- Bezzeg mi hiába kérünk segélyt, igaz Manci néni? - veszi át a szót nagynénjétől Katalin asszony. - Ötvenéves vagyok, harminc évet húztam le a Pick szalámigyárban, és most 13 ezer forint rokkantnyugdíjat kapok. Ha egyedül lennénk, éhen halhatnék. A férjem is le van rokkantosítva, a Belkernél volt sofőr. Soha nem volt beteg, de mikor fölszámolták a céget, és végkielégítés nélkül utcára került, infarktust kapott. Az orvos azt mondta, hogy idegi alapon. Manci néni szerint a mostaninál a Horthy-rendszer is jobb volt, nem is beszélve a Kádár-korszakról.- Uram, akkoriban rengeteg új lakótelep épült. Háromezer forint beugróval hozzá lehetett jutni egy lakáshoz. A hatvanas-hetvenes években költöztek innen el a legtöbbet. Most mi már hova menjünk? Ki az a bolond, aki a Dzsumbujban vesz lakást...- Volt itt a hetvenes évek végén még minden. Nagy- és kisközért, óvoda, iskola, gyógyszertár - sorolja egyre indulatosabban Katalin. - A közelben mindenki talált munkát a Vágóhídon, a Medicorban, a hazai Fésűs Fonóban vagy a Vegyiművekben. Mind megszűnt vagy tönkrement, egyedül a szalámigyár üzemel még, mert az exportra termel. Ezért kár volt rendszert váltani... A Gubacsi úti félhomályban a járdán néhány tizenéves fiú Chuck Norrist meg Van Damme-ot játszik; s miként a nagy filmes karateideálok, a Dzsumbuj leendő bajnokai is csak imitálják a rúgásokat, az ütéseket. A kis bolt melletti, kocsmaként funkcionáló biliárdszalon tele van férfiakkal, ahogy átellenben az Illatos úti talponálló is. A villamosmegállóban bámészkodva csak nehezen tudom kibetűzni a lehangolóan jellegtelen üzemépület kapuja fölött a neonfeliratot: Műszaki Fejlesztési Rt. Bontásra várva Az egyik leglepusztultabb fővárosi kerületben a tervek szerint az idén óriási építkezések kezdődnek. A józsefvárosi Corvin-Szigony néven hallgató, tízévesre tervezett 60-70 milliárdos projekt a legkülönbözőbb találgatásokra ad okot. A nyolcadik kerületi önkormányzat 2001. október közepén írta alá a megállapodást a befektető magyar Enix Pro Kft- vel, miszerint a kerület egyik legértékesebb, összefüggő 20 hektáros területén, a Práter utcának és az Üllői útnak a Corvin mozitól a Semmelweis Egyetem klinikáit is magában 40
