Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Buda Ferenc: Rendkeresés
előzményei, s ezek együtt szinte kikerülhetetlenül vezettek a Monarchia s ezen belül - ami bennünket csontig hatóan érint - Magyarország brutális, ostoba és minden tekintetben szakszerűtlen feldarabolásához. Ezen előzmények között a szociális és nemzetiségi politika hibái, a nemzetközi fórumokon - általánosságban: a külföldön, főleg Nyugaton - való következetes érdekérvényesítés mulasztásai, a külföldnek szánt országarculat-építés hiányai éppúgy tetten érhetők, mint a Károlyi-féle kormányzat szándékos tehetetlensége az immár leszűkült lehetőségek huszonnegyedik órájában: az ország puszta létét fenyegető ellenséges hadigépezet megindultakor. Korántsem vigasz - sőt a bajokat tetézi -, hogy Trianon nem csupán minket, magyarokat sújtott (és sújt) végletesen igazságtalan s a valóságtól vak módon elszakadt döntéseivel. E kikényszerített „béke" következtében egy eladdig szerves természet- és gazdaságföldrajzi egységet alkotó régió vált a mesterséges szétta- golás miatt lényegében működésképtelenné és kiszolgáltatottá. Kelet-Közép-Eu- rópa első világháború utáni története napjainkig - s napjainkban is - erről tanúskodik. S az igazi: a több országra s tartós időszakaszra kiható tragédiát ez hordozza magában. Trianonnak csak vesztesei vannak; még a kis győztesek: az utódállamok is azok. E megállapítás valóságtartalmára fölöttébb szemléletesen mutattak rá az elmúlt évtized (volt) csehszlovákiai és (volt) jugoszláviai eseményei. Végképp bebizonyosodott: ezek a művileg létrehozott állam-képződmények - s ebbe a kategóriába az Erdéllyel, Partiummal és Bánáttal felduzzasztott Románia is beleillik - igazából nem tudtak mihez kezdeni a nyolcvan éve ölükbe hullott, alig remélt ajándékkal. (Persze: mi is alig valamihez a körülszabdalt, agyonnyesegetett maradékkal.) * Itt vagyok Veránkén. A Csanádi Duna-partig Dobozi Eszterék hoztak el autóval, onnét meg a vízen át a szigetre mindnyájunkat egy hajó. Vacsora után, még a sötétség beállta előtt sétáltunk egyet. Láttunk csíkos hátú idei vadmalacokat az anyjukkal meg néhány süldővel együtt. Az óvatosság szabályait kölcsönösen tiszteletben tartottuk. Egy különálló faházikóban kaptam szállást. Az imént bekapcsoltam a rádiót: Mozart G-moll szimfóniája szól halkan, Toscanini vezényli a zenekart. Kintről csak a szél zúgása-zizegése hallik, úgyszintén halkan. Valaki azt is vezényli. Szép s jó hely ez a Veránka, el lehetne itt időzni néhány hétig. Talán lesz is vagy három napom rá, ha igaz. (Bár eléggé nyugtalan szívvel jöttem el hazulról.) * Ma - nem is tudom, hogyan s miért - eszembe jutott egy kisgyerekkori el- kóborlásom. Négyéves ha lehettem, vagy inkább még annyi sem. Debrecenben, a Vágóhíd utca 1-ben laktunk, az Elsőfokú Szociális Ügyosztály - a régi Bábaképezde - magasföldszintes épületének pincéjében, rangosabb szóval: alagsorában. Egy napon - nem emlékszem már rá, hogy miképpen - megismerkedtem egy velemkorúforma kisfiúval. Valahol a közelben laktak. „Gyere el hozzánk játsza23
