Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Papp Tibor: Vipera és oroszlán (elbeszélés)
kómozgásúnak emlegetett férj bejelentette neki, hogy válni akar egy csitri miatt, amiből persze nem lett semmi, mert náluk az volt a szokás, hogy karácsony estét vendéglőben, nagy vacsorával ünnepelték meg, akkor is, tudja Olivér, én nem szeretem az osztrigát, csak úgy, ha egy kis borsot tudok szórni rá, én nem hagyom magam, a csitrire is rászórom, ha idejön, gondoltam magamban, s ezt a férjem is észrevette, de nem jött. Na, azért nem volt mindig ilyen kihegyezett a hangulat. Jobb napokon vidám ember volt az uram, szeretett mindenféle mókákat kitalálni, amikor összeházasodtunk, akkor még nem volt se rádió, se televízió. Nem voltunk gazdagok, úgy szórakoztunk otthon, ahogy tudtunk. Egyszer azt találta ki, hogy menjek le a műhelybe és pucér fenékkel üljek rá a nyomáshoz előkészített ólomoldalakra, s majd a fenekemen fogja elolvasni a szentenciákat. Én is elég hóbortos voltam ahhoz, hogy csak azért, hogy a kedvébe járjak, megcsináljam, amit kér. Este volt már, felemeltem a hálóingemet és ráültem a befes- tékezett oldalakra, aztán felálltam, hátat fordítottam neki, derékig felcsavartam a pendelyt és meghajoltam, hogy jól lássa az olvasnivalót. Képzelje el! Ha-ha-ha. Olivér megpróbálta elképzelni (csak az írást, mert Madame Lulut semmiképpen nem tudta, nem is akarta gondolatban megfiatalítani, ha megtenné, ha elképzelné hús-vér fiatalasszonyként, akkor szent meggyőződése, hogy különös és számára oly fontos barátságuknak azonnal vége szakadna). *,űl az ember, „«íny. f kár ,el js Pu*v naP ala,t 3 la9erben akkor sorba fektetik a /'resteket, mintha névsorolvas/ 'Jgyütt dűltek volna el. A földbe áSQj, / nappal is hideg, bár a temetésre m* kerül sor, vacsora után. Télen vili; ínyben. Egy szál póznán, mintha egy e ütésül kiakasztott fejből szivárogna a v< nerőleges kar végén gyéren világító sá innye nagyságú körtéből folyik a féri) emeléshez úgy hozzátartozik a látvány ■ ^fga fürdője, mint a klasszikus kellé ^te szalag a gyászolókon vagy a Cin ^runt me, amit együtt énekelnek. A ''f a 'áger alsó végében, a kapu fej$ *fVez|k ,elsőnek, a kerítések talá kijelölt földterületet foglalja, V keresztét szabja négy k, %k*incs körülkerítve, ®9ödör között. A r>af. " Qngedólyoz £,K<' ^mal, kerítésig a gyászo'ó aSs^ ' m kezd ki soha senkive,' Káldi Borosa féle felajánlj £ amikor könnyű szépeikért/ rá egy színes szoknya, amit e' //tudás látványossá varázsol, azt ^ adja el. Jolánka vigyáz a körmeire a\ 5en is, persze, nem annyira körménél ibb lelkének fontos a nagy erőfesa ikre ítélt test karbantartása, ez ad néni Dnságérzetet neki, ez teremt rendet i rban, a nélkülözésben. Ennek köszön , hogy néhány percre el tudja képzelni' ai környezetet, az állatok mocorgásáv* "Oltott csendet, a levegőben szállingö' /rös hangok pihéit, a családi lé/ képező szavakat, a főv<5 Jf u'e'y a kiskonyhából jön, ahol* képzelni a körtefán a / világító testeit, a v®mtapintású Port’/ % ^Patatlanul lt?r“ Olivér elképzelte a látványt, lelki szemeivel megízlelte, agyában megforgatta, s megnyugtatta magát, hogy a nyomdásznak felkínált olvasókönyv két lapja ilyen lehetett, mert az ember mindent el tud képzelni. Az özvegy nyomdászné 9
