Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Wehner Tibor: „Nem akarok pitbull lenni!”
Ki kell találni valamit, amivel megváltoztathatnánk ezt a fajta mentalitást, szemléletmódot. Mert ez csak arról szól, hogy a pénz még több pénzt szüljön. Ehhez nekünk nincs gyomrunk, és inkább nem vagyok fontos, mint nagymértékben fontos és komolytalan - mert nem érdekel a világnak az a tendenciája, amit rám akar kényszeríteni, hogy legyél az első, legyél mindenben az első, legyél pitbull. Nem akarok pitbull lenni! Én egy barátságos kutya vagyok, aki fölugrál a másik emberre és megnyalogatja..." Az ember azt gondolhatná, hogy ezek bizony kemény szavak, ámbár ars poeticaként éppen megfelelők. A nem akarok pitbull lenni hitvallás - ha most hirtelenül és mintegy véletlenszerűen visszatekintünk, akkor az általánosságok szintjén mozogva megállapíthatjuk -, mint vezérelv, aktívan működött az akciók, a performance-ok, a tárgykollázsok, az objektek, az installációk, a zenekari fellépések, a színházi produkciók, a szövegek, a filmek, a videók és persze a képek mögötteseiben és mélyrétegeiben, ebben a műfajok és művészeti ágazatok, műnemek és művészeti kifejezések, médiumok kategóriáit, határait és szabályait tiszteletben nem tartó, alapvetően szabadságakarással áthatott, eredeti és leleményes művészetteremtési áradásban, amely fe Lugossy László élete és életműve. A nem akarok pitbull lenni deklaráció szellemében a bölcs rezignációval szemlélt, nyers valóságról festett, most itt felvonultatott fe Lugossy-képek azt tanúsítják, hogy a művek alkotója oly sok formabontó gesztus, rendhagyó művészeti kezdeményezés, megdöbbentően újszerű kifejezés tárgyiasult és az emlékezés ködébe vesző megnyilvánulása után csendesen visszafordult a klasszikus keretbe foglalt realitások tükröztetéséhez. Csakhogy festői realizmusa oly erőteljes és talányokat keltő, hogy művei szemlélőit mintegy észrevétlenül a varázslatos fantasztikumok birodalmába, egy valóságon túli valóságba, olyan különös világba emeli, ahonnan viszont csak kissé félve pillanthatunk le magukra az ún. realitásokra. Arra gondoltam, hogy végül is ezekkel a gondolatokkal ajánlom figyelmükbe az 1983- as bemutatkozása után húsz évvel a szülővárosába, Kecskemétre képekkel visszatérő fe Lugossy László kiállítását. Sajátlépés (részlet) 92
