Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 12. szám - Kántor Lajos: Apokalipszis – háborúban és békében

olyan őrült, hogy figyelembe vesz, akkor nincs miről beszélni velük, csak legfeljebb az időjárásról. Tökéletes! Se iskola, se konzulátus, se feliratok nem kellenek vadidegen nyelven! És a régi nóta: a magyarok fel akarják darabolni az országot! Mögöttük pedig ilyen mondatok: a magyarok lefejeztek Hargita megyében három románt! Természetesen a legbesti- álisabban. Meg zászlót tűztek ki, meg provokálták a szelíd románságot, meg uszítottak. A fantáziájuk újat nem tud termelni. A csodálatosan tárgyilagos és szabad tévé azonban mindezt a lehető legnagyobb hűséggel végigköveti. Erre van idő, van kamera."

Aztán még egy sorállásról, az előző napi választások kapcsán. Tehát: 1990. május 21., hétfő. „...Két kerek órát álltunk sorba, hogy leszavazhassunk. Igaz, mindenki állt. Hang nélkül, fegyelmezetten. Egy hang se, egy megfontolatlan gesztus se. Ha jól utánagondolunk, megható a népeknek ez az igyekezete. Ha még az eszüket is használni tudták volna? [...] Azt mondtam Júliának, ekkora sorba, ha kötelező lett volna, semmi pénzért be nem állok. Ha húst vagy valami egyéb csodadolgot osztanak, akkor sem... És most? Győzködöm magamat, másokat is: minden szavazat számít! A mi esetünkben annál inkább, mert ez egyfajta népszámlálás is. Hiszen a hazai statisztikák megbízhatóságát tekintve azt sem tudjuk, hányán vagyunk?"

Sajátikon

89