Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Nagy Gábor: A nemzeti közösség sorsértelmezése Baka István költészetében
szirmai / mint párzás közben megfagyott / csigák tapadnak össze" - készítette elő e groteszk látomást: remeg a bálterem remeg s vonagló kékes ajkait széjjelnyitja a temető odvas fogai sírkövek vacogva villannak elő örvénylik részegen a valcer míg a föld megundorodik és gyomortartalmát kihányja csontváz-szerpentin koponyakonfetti esőzik a bálra és örvénylik aranyfog rendjel a holtak fölkavart pora A vers alapgondolata szerint mindnyájan a Sátán dróton rángatott bábui vagyunk. így válik a tánc saját haláltáncunkká, egy öntudatára nem ébredt nemzet végvonaglásává. Ennek az űzöttségnek allegorikus kifejezése a Balcsillagzat, amelyben az öröklét ígérete csak ironikus értelemben adatik meg: „Balcsillagom, lobogj az éjszakában, / gyalázatunk, akár a fény, örök". A Mefisztó-keringőben a groteszk, a Balcsillagzatban az irónia révén válik a tragikum mintegy kívülről szemlélt tárggyá. A Szürke felhők ötvözi a két minőséget, visszataszítóan groteszk Isten-képe - „Felhők lefittyedt bőrredői / a golyvás alkonyati égen - / valaha másnak láttalak / most - lüktető hüllőtoroknak" - a blaszfémikus irónia által válik még lesújtóbbá: a hüllő-isten elemésztette ember lesz a zárlat szerint Isten vemhe: azaz a vemhe inkább „ürüléke" értelemben olvasandó. A Gyászmenet önmagában megismétli az egész ciklus pusztulás felé tartó folyamatrajzát: „a variált refrénként strofikusan visszatérő sorok szerint a gyászmenet »vakon vonul«, »némán bolyong«, »süketen bolyong«, »kővé meredt«, »málladozik«, végül - és már múlt időben - »szétporladt«."28 A Liszt Ferenc éjszakái ciklusban a nemzeti sors folyamatrajza egyben személyes - a Liszt Ferenc-i - sors története is, mint ahogy Liszt személyében a nemzet identitástudatának problematikája is benne rejlik. Liszt identitásának kettősségei jellemzőek a 19. századi Magyarországra, illetve a Trianon utáni, a határokon kívül kisebbségbe szorult magyarságra is. „Magyarság és idegenség (mint magyarnak és idegennek lenni egyszerre), otthoniét és kitaszítottság összefonódik Liszt személyében - miként a több milliós számban határain kívülre szorult, a határain belül saját magyarságával meghasonlott, illetve annak számon tartásáról leszoktatott magyar nemzetben is e kettősségek kavarognak a második világháború után."29 Mind a Vörösmarty-, Ady- és Liszt-szerep verseiben „a közösséget felemelni, szellemileg, lelkileg gazdagítani, a maga értékeiben megerősíteni törekvő személyiség lehetetlenné válásával, tragikus létszituációjával azonosul Baka István költői személyisége, s a megnevezéssel, a kimondással ennek a szituációnak az abszurditása ellen tiltakozik."30 28 Nagy G. i. m. 154. 29 Uo. 80 Görömbei András: Baka István költészetéről - három tételben 3. Farkasok órája = uő: A szavak értelme, 223. 68
