Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Nagy Gábor: A nemzeti közösség sorsértelmezése Baka István költészetében
a harcosságot jelképező nádasok, az ötödikben a földtől az égig nyúló, egyszerre isteni és emberi építmények, a templomok kötik össze a két világot: S ha elfogyunk - a nádasok törnek majd kopját a szélben, tenyerünk, arcunk ráncai tüntetnek minden levélen. Elvegyülünk a templomok falán a szentek seregébe, de emlékezni fog minden faág bordáink görbületére. A ciklus csak a Tűzbe vetett evangéliumban jöhetett létre - ez nyitja a kötetet -, mert a Székelyek a Magdolna-záporban a cenzúra miatt nem jelenhetett meg.13 Itt is a természeti képekből építkező metaforika a vers szemléleti alapja. Ezt egészíti ki, teszi teljessé az emberi tevékenységek köréből eredő képek sora. E kettősség foglalata a vers harmadik sora: „Ringunk a szél bölcsődalában..." A fából ácsolt bölcső, amely a gyerekembert ringatja, illetve szél és emberi éneklés összekapcsolódása teremti meg a harmóniát. A harmóniát - amely csak az emberi képzeletben, az emberi tevékenykedésben él tovább: „Asz- szonyaink párnára, ingre / mentik a szűkülő hazát", mert az ember létvilágát szétzúzó erők is az emberek közötti kohéziót erősítik. A nemzet balsorsa egyszersmind a nemzet összekovácsolója is: „Űzhetnek - minket jégveréssel / szögezett e földhöz az Úr", s még a halál emlékezete is az élve maradtak összetartását szolgálja: „hol sírok kopjafái vívnak / miértünk halhatatlanul". S bár mintha még az égi világ is az űzött kisebbség mellé szegődne - „átlobban öleléseinken / Isten teremtő gyönyöre" -, a vers mégis az égbe transzponálja az emberi közösségre leselkedő testetlen, megfoghatatlan fenyegetést: „Villámlik- martalóc-vigyorba / rándulnak újra az egek". A két vers szemléletét a címadó költemény (A Jantra hídján) fogja egybe - magánéleti szálba sodorva (s így némileg súlytalanítva is) a nemzeti-közösségi témát: egy szerelmi történetbe. A Székelyek villám-motívuma hasonló szerepben ismétlődik itt: „Villám lobog- országhatárok / népeket torzító hege", a trianoni sebet rögtön egy szűkebb dimenzióba emelve: „vagy mást jelent - leánymosollyá / lobban el az idők dühe?" A zárlatban sikerül összesimítani a nemzeti tragédia és a (csak egy pillanatra beteljesülő?) szerelem tematikáját: „Tenyeremmé szűkült hazád, / hazámmá tágult tenyered." 2. Közösségi sorsértelmezés a hosszúversekben 2.1 Régi és új dzsentrik: Háborús téli éjszaka A hosszúvers szintetizáló műfaj. Az összegzés szándéka hívja elő a sajátos formát. Miként Nagy László hosszú-énekeit a „szintetikus látásmód igénye", a képzelet merészebb szárnyalása, a „szemléletes részletek jelképpé emelése" jellemzi14, úgy Baka hosszúverseit is hasonlóan írhatjuk körül. Különbség azonban, hogy Baka hosszúversei - a Háborús téli éjszaka és a Döbling is - különböző szerkezetű, változatos versformájú számozott tömbökből állnak össze. A más és más hangulatú, olykor önálló szemléletű egységek egymás Vö. Árpás Károly: Baka István Vörösmarty-képe, Életünk, 1993/2. 14 Görömbei András: Nagy László költészete, Magvető, Budapest, 1992.131. 60
