Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Vasy Géza: „Magyarnak számkivetve” (Balázs József Magyarok című regénye és fogadtatása)
megfogalmazta - gyakorlatilag ahhoz tartozónak születünk. Egy adott közösség nélkül - hiába születünk embernek - nem válhatunk emberré, mert sem biológiai, sem szellemi értelemben nem vagyunk életképesek. A regény magyarságfogalmába ez is beleértendő. Mikor játszódik a regény? Az első kiadás szerzői vallomása szerint „a második világháború már javában folyt". A könyv zárófejezete pedig azt közli, hogy „A háborúnak pedig nemsokára vége lett." A cselekményidő pedig egyetlen szűk esztendő. A film egyértelmű választ ad: Kondor Ábris fejfáján szerepel az, hogy „Meghalt idegenben 1943-ban." 1943 végén, amikor Fábián Andrásék bevonulnak, bizony még messze van a háború vége. Egy évvel később azonban Kelet-Magyarországról már aligha lehet frontra hívni katonákat, hiszen ott vannak az orosz csapatok. A „nemsokára" inkább balladisztikus kifejezés. Fölvethető lenne az is, hogy a német gazda az őszi hónapokban emlegeti, hogy mindennek vége, elvesztették a háborút. Ez reálisabbnak tűnne 1944-ben. Ne feledjük azonban, hogy a gazda ekkor már elvesztette katonafiát. Másrészt tájékozott ember. Eddigre a háború történetében nemcsak az év elejei sztálingrádi csatán vagyunk túl, hanem a szicíliai partraszálláson, az olasz fegyverletételen is. A szövetséges csapatok pedig rendszeresen bombázzák Németországot. A Fábri Zoltán által írt forgatókönyv mellett Balázs József forgatási naplója1' édesanyját idézve ugyancsak 1943-at említi, de ez a valóság, a regény ettől akár el is térhetne, bár aligha teszi. A regény alaptörténetét Balázs József emelte be a szépirodalomba. Németországban a munkaképes férfiak egyre nagyobb része került a frontra, s a veszteségek állandó utánpótlást igényeltek. így került sor arra, hogy Magyarországról - s alighanem máshonnan is -, idénymunkásokat szerződtessenek a mezőgazdaság számára. így indul el egy Krasz- na menti faluból tíz ember: négy házaspár, egy idősebb és egy fiatal férfi. Itthon nyomorúságosán élnek: a napszámosmunka bizonytalansága létfenntartásuk alapja, esetleg kevéske földjük is van. Kivétel a tüdőbeteg Kondor Ábris, aki a kocsmáros fia, akit apja a többiek véleménye szerint kapzsiságból küld el. Németországi fizetésük - az ígéretek szerint és valóságosan is - többszöröse itthoni lehetőségeiknek. Az ő szintjükön a meggazdagodást kínálja: akár házacskát is vehetnek. S van még egy szempont: a férfiakat nem viszik el addig sem katonának. Ez a valóságos történéseken alapuló cselekmény természetesen önmagában is foglalkoztatja a regény elemzőit, de általában nem figyelnek fel a téma újszerűségére. 1948 után a II. világháború sok szempontból tabunak számított, hiszen akkor azzal is érdemben kellett volna foglalkozni, hogy a fasiszták szövetségese és egyúttal 1945 utáni legfőbb jóakarónk, szövetségesünk ellensége voltunk. így az irodalom inkább csak romantikus - és a valódi történelemben csak epizodikus - ellenállási, partizántörténetek lelkes bemutatására vállalkozott. A hallgatásnak és a hamisításnak a légkörét Cseres Tibor Hideg napok (1964) és Örkény István Tóték című kisregénye és drámája törte meg igazán. Utánuk kezdtek hiteles alkotások megjelenni, s ezek sorában illeti meg fontos hely a Magyarokat. Cseres műve a hadsereg tisztikarának, Örkényé a félig-meddig tájékoztatott kisembereknek, kispolgároknak a világszemléletét, magatartását szembesíti a történelemmel. Balázs József még mélyebbre ereszkedik: a társadalmi hierarchiában legalul lévők közül választja ki hőseit, akiknek szegénységéből, iskolázatlanságából is következik tájékozatlanságuk a világ dolgaiban, történéseiben. A fogadtatásban ez a helyzet hangsúlyos szerepet kapott, minősítése azonban nem egyértelmű. Mindenki felfigyelt szinte arra a jelenetre, amelyben Brainer, a nyilván német nemzetiségű magyar gazdatiszt az újonnan jött vendégmunkásokkal a világhelyzetről próbál beszélgetni, s azok még azt sem tudják, hogy kik is háborúznak, s bizonytalan választ adnak arra is, hogy ki az a Hitler. A huszadik századi Európa közepén ez valóban tájékozatlanságra utal. Két dolgot azonban mindenképpen célszerű megfontolni. Ha 47
