Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Vasy Géza: „Magyarnak számkivetve” (Balázs József Magyarok című regénye és fogadtatása)
Vasy Géza „Magyarnak számkivetve" Balázs József Magyarok című regénye és fogadtatása A hatvan éve - 1944. március 19-én - született és sajnos már évek óta eltávozott Balázs József neve az utóbbi tizenöt-húsz esztendőben igencsak ritkán került szóba. Vele rokonszenvező nemzedéktársai, egykori olvasói, köztük különösen földijei persze számon tartották, de a varázsszóként használatos kánon nemigen tudott róla, s így újabb olvasói se támadtak, részben kihullott az emlékezetből. N. Pál József igazságot szolgáltatni próbáló szép esszéje1 és a lokálpatrióta Miklós Elemér könyvecskéje2 törte csak meg a körülötte lévő csendet. Szülőfalujában, Vitkán emléktáblát, majd emlékszobát avattak, a budai házat, ahol lakott, már ugyancsak emléktábla jelöli, ám könyveinek csak egyetlen újabb kiadásáról tudok. Pedig nem így indult a pályája. Ha volt hirtelen, robbanásszerű prózaírói pályakezdés, olyan tehát, amely egyúttal beérkezés is a hetvenes években, akkor az övé volt ilyen elsősorban. Mondták az időben azt is, hogy későn kezdte a pályát. Való igaz, elvétve megjelenő tárcanovellái nem keltettek, üzemi lapnál zajló újságírói munkája nem kelthetett nagyobb figyelmet. S a hetvenes évek derekához közeledve az irodalmi folyóiratok szerkesztőinek kissé már elegük volt a fiatal írók végeláthatatlan seregléséből: az 1968-ban megindult felfedezési kampány kezdett kifulladni. Ez is magyarázhatja, hogy Balázs József jó darabig hiába próbálta Koportos című kisregényét - hosszú elbeszélését - valamelyik folyóiratban publikálni. így már betöltötte harmincadik életévét, mire a Forrás 1975. évi januári számában megjelenhetett ez a mű. Önmagában is a felfedezés erejével hatott, s a pályakezdők bizonytalanságainak semmifajta jelét nem mutatta. 1975 őszén megjelent a Magyarok, majd 1976-ban a Fábián Bálint találkozása Istennel, s könyv alakban is a Koportos. Egyetlen esztendő alatt három regény - még ha karcsú is mindegyik - önmagában is figyelemkeltő, ám ezúttal - a fogadtatás szinte egybehangzó véleménye szerint - az esztétikai teljesítmény is magával ragadó volt. A visszhangot tovább mélyítette, hogy mindhárom alkotásából hamarosan film is készült. Fábri Zoltán előbb a Magyarok (1978), majd a Fábián Bálint találkozása Istennel (1980) megfilmesítésére vállalkozott, Gyarmathy Lívia a Koportos filmváltozatát készítette el (1980). Balázs József harmincas éveinek derekára híres író lett, akit ráadásul a hivatalos irodalompolitika is rokonszenvvel fogadott, ugyanis az ő műveinek némely vonását egyrészt nagyon hiányolta a nemzedék legtöbb tagjának munkáiból, másrészt éppen ezeket kiemelten fontosnak tartotta. Nevezetesen a szegény emberek, az alullévők világának ábrázolásáról, s ennek a móriczi út folytatásaként is értelmezhető módjáról van szó. Igaz azonban az is, hogy már az első három regény kapcsán is megfogalmazódtak mind világszemléleti, mind poétikai kifogások. A továbbiakban ezek fölerősödtek. Az ár43
