Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Mózes Huba: Erdélyi elégia (Ismeretlen Dsidafordítások)
Mózes Huba Erdélyi elégia Ismeretlen Dsida-fordítások A kolozsvári Hitel 1935. június 1-jei számában Dsida Jenőnek két versfordítása is megjelent (vö. Záhony 1991), ezeknek a fordításoknak az adatai azonban Réthy Andor Dsida- bibliográfiájában nem szerepelnek (Réthy 1966), s nem vesznek róluk tudomást a Dsida- fordításokat közlő kötetek sem, pedig a Hitel-beli két fordítás közül a második az Apollo ugyanazon évi III. kötetében is napvilágot látott (e helyen kisebb szövegromlásokkal). A költemények szerzője a regényíróként meg szerkesztőként is ismert erdélyi szász Adolf Meschendörfer, a költemények eredeti címe pedig Schwarzes Meer, illetve Siebenbürgische Elegie (Meschendörfer 1967). A fordítások Hitel-beli sorrendjéhez igazodva álljon itt előbb a Fekete-tenger című szonett: Midőn szorító kagylóhéjba fájdult Iromba tested fölgerjedve forr, Kelyhed rezegve fölnyílt és kitágult S az ifjú napláng borzol és sodor: Zengő színekkel akkor mélybe száguld Forgó habod, a sok barázdasor, Mígnem kibékülsz Kedveseddel ájult Erőtlenségben, mint már annyiszor. Koronád: Constantinus ősi vára, Sziporkázik még, bár dúlt s félig odvas. Már gúny a fény az Ezer Kupolára. Hiába esd ezüstkarod hatalmas Halvány rózsád után, ha nemsokára Súlyos pihegve visszahullsz, hogy alhass. Az egzotikus szonett után, íme, az egészen más hangulatú Erdélyi elégia: A kút másként csobog itt, az idő másként pörög. Korán megborzad a gyermek, mindattól, ami örök. Kriptákba falazva apáink szentelt csontja enyész. 39
