Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Horváth Dezső: Huszonnégy évvel később
- Megelőzted a főnöködet?- Nem értem.- A megbukott cég régi vezérigazgatója is vályogiskolát épített Dócon, noha a panelnak nála elkötelezettebb híve nem volt.- Maradtunk a réginél, és egy percig se bántuk meg.- Mit termeltek?- Leginkább őszibarackot, egy kis almát, egy kis zöldségfélét, egy kis krumplit.- Mindenből egy kicsit?- Egyetlen kultúrára nem lehet föltenni egy gazdaság sorsát. Jön a májusi fagy, egyetlen éjszaka néhány órája elég, hogy egy szem barack se teremjen.- Ti is megosztjátok a munkát? Egyikőtök a piacra jár, és a másik?- Egyikünk a pesti piacra, a másik a szegedire. Szegedinek mondjuk akkor is, ha Dorozsmán van. A nagybani piacra visszük.- És versenyeztek, ki árul többet?- Értelmetlen lenne, de azért számon tartjuk. Ha valamit Dorozsmán lehet kedvezőbben eladni, akkor abból ide viszünk többet, bár a másikat se hanyagoljuk el. A piac is ingatag, nem csak az asszony a dalban, és nádnál is jobban hajlik.- Hazajöttök, és összeöntitek a pénzt?- Furcsán hangzik ez mások előtt, ne így beszéljünk. Egybe vesszük. Nem nagyon jön össze annyi, hogy öntögetni lehetne.- Van tehát közös kalap?- Legföljebb közös doboz van, amiből a közös kiadásokat azonnal fizetjük.- Miket például?- Itt vannak a csirkék, rengeteg pénzt elvisznek. És mi soha nem tehetjük meg azt, amit velünk szemben akármelyik átvevő bármikor megtehet: pardon, gazdasági gondjaim támadtak, nem fizethetek. Menjetek a bíróságra, ha akartok. A szentesi baromfiipar máig adósunk egy szállítmány árával. Még mindig ígéri az utódvállalat, hogy kész fizetni, de a bolond is látja, legföljebb egy részét tudja, ha tudja egyáltalán. Csődbe ment, nincs miből. Ha csak az inflációt vennénk figyelembe, már akkor is hatalmas a veszteségünk.- Azt az egy szállítmányt tehát a termelvények árából neveltétek föl. Amit hozott az egyik, megette a másik.- Fizettük az energiát is. Éjjel is világítottunk rájuk, és télen fűtenünk is kell. A takarmányt hitelbe kapjuk, leadás után vonják le az árát, ez kedvező, de az összes többit mi viseljük.- Ti akartátok! Nem mi, asszonyi akaratra lett így. Már gondolkodunk rajta, mit tehetnénk helyette, hogy az a kis jövedelem, ami onnan mégiscsak bejön, bejöhessen másból is, de egyelőre nem találtunk jobbat. A gombára is gondoltunk, de idő kell ahhoz is, amíg a megfelelő termelési tapasztalatra szert teszünk. Addig még nagyobb a kockázat.- Korban nagyon egyeztek a két Barnával, ott azonban már dolgozik a két utód is.- Ez a bökkenő, hogy nálunk nem lesz folytató. A mi gyerekeink olyan pályára mentek, ahonnan nem térhetnek vissza a földhöz. Ok egy lépcsővel följebb mentek, az egyetemet választották. Dezsőék fia már tanár, szívesen segít, de csak a nyári szünetben.- Mi lesz veletek?- A jövőnkre gondolsz? Józan ésszel számolva van még öt évünk, legföljebb tíz, és le kell állnunk. A gazdaságot és a vele járó tapasztalatot nem tudjuk átadni senkinek, valószínű, el kell majd adnunk az egészet. 29
