Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11. szám - Győrffy Ákos - Sánta Sebő: Perőcsény (Egy északbörzsönyi kistelepülés specifikus helyzete)
úgy gondolták, hogy gyermekeiket inkább tovább taníttatják, mintsem földművelőknek szánják. A település olyan mértékben fejlődött, hogy reális esély nyílt arra, hogy ezek a - szüleikhez képest - jól képzett gyerekek biztos megélhetést találnak a faluban vagy a közvetlen környéken. Számításuk, mint tudjuk, nem igazolódott be. így a sok esetben diplomás gyermekek szintén máshol telepedtek le. Jelenleg az egyik legnagyobb gond a településen az, hogy a földek nincsenek kiosztva. A hasznosítható földterület nagyságáról könnyen fogalmat alkothatunk, ha tudjuk, hogy Perőcsény népsűrűsége 9,5 fő/km, és ezzel a legkisebb népsűrűségű település Pest megyében. (A mai falubeli korstruktúra és a fenti népsűrűségi mutató alapján egyértelmű, hogy a helyiek számára az egyéni gazdálkodás igen-igen nagy kihívást jelentene.) A földek nagy része parlagon hever a tisztázatlan viszonyoknak köszönhetően. A helyzetet megnehezíti, hogy sok esetben azt sem lehet tudni, hogy kinek hol volt földje a tagosítások előtt, ugyanis ezt a vidéket - mióta földművelés folyik - jellemzi a kis telkek, parcellák kuszasága11. Különösen nehezen élik ezt meg az idősebb földműves generáció tagjai, többen is a földhelyzetet fájlalták legjobban a falu életében. „Volt földünk, de apám, ha feltámadna, rögtön meghalna, ahogy most Perőcsény kinéz" - panaszolta egy 80-on felüli néni. A parlagon hagyott földekre, ha van a területnek gazdája, igen szigorú büntetést helyez kilátásba az önkormányzat. Az idősek azonban többnyire már nem bírják a földet megművelni, megválni meg nem akarnak tőle, mert igen keveset kapnának érte a jelenlegi viszonyok mellett. A retorziós lépés ismét kételyeket vet fel némelyek szemében. Kétségtelen tény, hogy mikor a nevesítések megtörténtek a rendszerváltás után, sokan szinte „menekültek a földtől", míg mások jelentős birtokokra tettek ezáltal szert. Mindenesetre az említett parcellázási problémákat figyelembe véve, számunkra is kérdéses, hogy milyen formában indulnak meg majd a hasznosítások. Az utóbbi évek során ugyanis az a néhány ember, aki mezőgazdaságból próbált megélni, sorra kudarcot vallott. Egy biztató kísérlet most kezd realizálódni Perőcsényben. Egy vállalkozó ribizliterme- lésbe fog kezdeni 50 hektáros területen. A munkálatok 2003 tavaszán kezdődtek el, és a hasznosítani kívánt területén lévő meggyest már kivágták. A beruházás részét képezi egy a későbbiekben felépítendő hűtőház és gyümölcsaszaló is, amely remélhetőleg teremt néhány munkahelyet, optimista becslések szerint akár 20-30-at. Az elképzelés kiváló, mivel beleillik a falu környékén működtethető tevékenységek közé. A mezőgazdaságra épít, és meghagyja eredeti állapotában a települést, nem jár különösebb szennyezéssel, zajártalommal stb. Úgy tűnik, a projekt, bírja mind az önkormányzat, mind a lokális mikrotár- sadalom bizalmát, és megvan hozzá a megfelelő szakmai és anyagi háttér. A rendszerváltás előtt több munkalehetőség adódott a perőcsényieknek. Sokan dolgoztak közeli településeken, Bernecebarátiban a hűtőgyárban, Vámosmikolán a KTSZ- ben. Ezek a munkahelyek a rendszerváltással sorra mind megszűntek. „Nincs semmi, csak strand meg kocsma" - összegezte nekünk egy diplomás munkanélküli. Jelentős volt azoknak a száma is, akik a vasútnál dolgoztak a párkányi nemzetközi vasútállomáson. A 70-es években 20-25 perőcsényi is ezen a helyen dolgozott, értük minden reggel külön busz jött. A fordulat után - a falut tömegesen érintő munkahely-megszűnések után - csak egy-két új munkahely adódott, például a Börzsönyi Nemzeti Park létrejöttével faipari munkák stb. Jelen pillanatban nagyobb munkaerőt foglalkoztató létesítmény csak Bernecebarátiban és Ipolytölgyesen működik. Az egész országra kiterjedő korabeli tendenciaként a munkaképes lakosság egy része inkább a rokkantnyugdíjas státust vállalta a biztos havi pénzért. Perőcsényben a munkaügyi helyzet csak azért jobb valamivel a hasonló települések között, mert a kis háztáji gazdaságok nyújtanak valamiféle szerény, de 11 Kustán 1996. 87