Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11. szám - Győrffy Ákos - Sánta Sebő: Perőcsény (Egy északbörzsönyi kistelepülés specifikus helyzete)
ják eladni, vagy csak igen nehezen, mivel egy másik településre kell utazniok, ha piacon akarnak kereskedni. Sokan panaszkodnak a helyi boltok magasabb árszínvonalára. Ez lényegében az idősebb helybéli lakosságot érinti. Az üdülő és hétvégi pihenésre érkezők ki tudják ezt védeni azzal, hogy saját lakhelyükön vásárolnak és autóval a településre szállítják az élelmiszert és egyéb termékeket. Ennek természetesen a két helyi vállalkozásban működő bolt látja a kárát. Az egyik boltos nehéz megélhetésére panaszkodott az igen csekély vásárlóerő miatt. A rossz közlekedés és elzártság a jövőben lehet kulcsfontosságú. A település kiválóan alkalmas az oly sokat emlegetett falusi turizmus kihasználására. A Börzsöny északi része szinte még érintetlen, a kedvelt turistautak is a hegység déli felében futnak javarészt. Demográfiai tendenciák Perőcsény lakosságának 47%-a 60 éven felüliekből áll. A település lélekszámáról 1870 óta vannak adataink, így tudjuk, hogy a falu azóta, egészen az 1950-es évekig, tartotta a nagyjából 1200 fős létszámot. A gyorsuló ütemű népességcsökkenés 1990-ig tartott. A legutóbbi évtizedben az állandó lakosság fogyása tovább folytatódott (-15%), de az addigiakhoz képest jelentősen lelassult. Ezt két okra vezethetjük vissza, egyrészt ennyi idő alatt annyira elöregedett a falu, hogy már gyakorlatilag alig van, aki elvándorolhatna, mivel a nyugdíjas többségnek nincs oka elmenni a településről. Másfelől az utóbbi évtizedben a természetes fogyás mellett pozitív elvándorlási különbözet keletkezett, hosszú évtizedek óta először. A biztató jel ellenére vizsgálatunk bebizonyította, hogy az újonnan betelepülő lakosok is túlnyomórészt idősekből állnak, akik szintén nyugdíjaséveiket szándékoznak eltölteni a csodás környezetben. (Bevándorlásuk azért a legutóbbi évtizedre tehető, mivel kvázi a piacgazdaság hatására ekkor teremtődtek meg azok a feltételek, melyek mind anyagilag, mind infrastrukturálisan lehetővé teszik, akár a városokból is történő beáramlást.) Sokan közülük csak aktív éveiket töltötték más településeken. Ez a tendencia, amellett, hogy egyértelműen javítja a falu helyzetét a létszámnövekedéssel, sajnos a korstruktúrában létező problémákat nem oldja meg. Hova és miért tűntek el a fiatalabb generáció tagjai a településről, merülhet fel bennünk a kérdés. A kérdőíves adatfelvétel során alanyainkat arról is kérdeztük, hogy felnőtt korú gyermekeik, mely településeken élnek, illetve miért hagyták el Perőcsényt, ha elhagyták. A kapott eredmények alapján a lakosság felnőtt gyermekeinek csupán harmada maradt a településen. Az itt maradók is inkább az idősebb generáció gyermekeiből tevődnek ösz- sze, tehát már ők is általában középkorúak. Minél fiatalabb a szülő, annál nagyobb valószínűséggel él nagykorú gyermeke egy másik településen. Ez egyértelműen az elvándorlás és elnéptelenedés gyorsulását és növekedését igazolja. Érdekes megnézni, hogy hol élnek perőcsényi szülők elvándorolt gyermekei. Mintegy 5%-uk külföldön telepedett le. 15-20%-uk a környező falvak valamelyikén él. Feltehetően ők azok, akik kötődnek a környékhez, szívesen élnének szülőfalujukban is, ám a megélhetés, de főleg a házasság (!) miatt áttelepültek egy közeli, de nagyobb faluba. Ugyanilyen arányban fordulnak elő azok, akik a kicsit messzebb lévő kisvárosokban (Szob, Rét- ság, Balassagyarmat) alapítottak otthont. Feltehetően hasonló motivációval bírnak, mint előző társaik. A harmadik, már népesebb csoport tagjai a valamivel messzebb lévő és nagyobb, egyben frekventáltabb városokba (Vác, Dunakeszi) költözött. A legnagyobb számban, az elvándoroltak negyede, a fővárosban találta meg új életét. A fennmaradó néhány százalékot a távolabbi településekre (főleg városokba) költözőitek, illetve azok teszik ki, akikről nem tudtuk meg, hol élnek. Ennek az elemzésnek a legnagyobb tanulsága szá81
