Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11. szám - Papp Tibor: A varrónő

szívesen jár templomba, ahol bűnbánó Magdolnaként énekel, imádkozik, azt is elfogadta, hogy nem alkoholista, csak könnyen iszik, különösen társaság­ban, mert takarni akarja kifelé könnyednek mutatott magányát. Barátkozó ter­mészetét sokan kihasználják, amit nagyon hamar átlát, de ez nem zavarja, olyannak fogadja el barátait, amilyenek. O is elfogadta Ellát olyannak, ami­lyen. Tisztában volt azzal, hogy akkor az övé, és csak akkor, amikor együtt vannak, és ez neki elég, de akkor nyitott szívvel, és lelkileg is teljesen kitárul­kozva. Nincsenek árnyékos rejtekei, melyeket nem látna be, nincsenek elken­dőzött vágyai, melyeket ne merne vagy ne akarna előtte kibontani. Úgy tűnik, számára Ella életében minden tisztán olvasható, mint egy garamonddal sze­dett, szépen kinyomtatott könyvoldalon. Elhatározta, hogy a nyári vakáció alatt sem hanyagolja el Ellát. Nem szállha­tott meg Madame Lulunál, mert nem tudta volna mivel magyarázni jöttét, a megoldás egyszerű volt: az esti busszal érkezett, egyenesen Ellához, ott aludt nála, majd a reggelivel ment vissza Liége-be. Ilyenkor nem merészkedett ki az utcára, nehogy meglássák illetlen szemek. A vakáció elején Ella kapott egy ha­rapós farkaskutyát a nagybátyjától. Egyébként is állatbolond volt, nem volt meglepő, hogy a Borgó névre hallgató német juhászkutyát néhány nap alatt csa­ládtaggá fogadta, olyan szeretettel beszélt róla, mintha közeli rokona, netán gye­reke lenne. Ha valaki jött a házhoz, a kutyának a folyosó faráccsal elkerített vé­gében volt a helye, harciasán morgott, vicsorgott a jövevényre. Első nyári útján Olivért is így fogadta, annak ellenére, hogy Ella a vendég iránti szeretetét ölelés­sel, kedves szavakkal, nyugtató simogatással igyekezett a vadállat tudomására hozni. Borgót a kedveskedés nem hatotta meg, Olivér közeledtére vésztjósló fog- csikorgatással, hörgéssel válaszolt. Még az emeleten is csak a becsukott hálószo­ba ajtaja mögött érezte magát biztonságban. A kutya miatt a ház tavaszi fészek­melegének a hangulata elhidegült, egy hadiállapotban lévő várkastélyra hason­lított, ahol a copfos várkapitány csak akkor és ott ura a helyzetnek, ahol maga is személyesen jelen van. A faráccsal elkerített kutya földszinti felségterületén be­lül esett a WC ajtaja, ami azt jelentette, hogy a nappaliból Olivérnek fel kellett mászni az első emeletre, ha könnyíteni akart magán. A legsötétebb rémálomként cikázott a fejében az, hogy a kutya egyszer kiszabadul a folyosóra. Aztán egyszer csak rájött, hogy ennek reális lehetősége van, sőt, nagy a valószínűsége. Ettől kezdve Ella pámás vállai és a véres kutyaharapás egyszerre lebegett a szeme előtt, valahányszor megkömyékezte a szerelmes gerjedelem, és valahányszor meglátta a Reine Astride sugárút keskenyke emeletes házát. Az aranysárga parókával díszelgő fák és a közéjük szorult vérszivacs foltok színes őszi karneválja kezdetén, a már langyosodó nyári napok wallon fátyolfel­hőkön át passzírozott fényében Olivér megint megjelent Madame Lulunál, ami azt jelentette, hogy megkezdődött az egyetemi év. Az özvegy örült neki, beszéd­re fogta egy-egy csésze kávéval vagy maradék süteménnyel. Visszatértek a ren­des kerékvágásba. Olivér szíve gondjait azonban nem enyhítette a természet őszi borogatása. Hol hetente, hol kéthetente látta Ellát, akinél betolakodó harma­dikként élte meg és utálta a mérges kutyát. Ella megérezte, hogy valami zavar keletkezett Olivér érzelmi hálózatában, valamelyik szál elszakadt, vagy kicsa­26

Next

/
Oldalképek
Tartalom