Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 10. szám - Ember az erőterekben

terű. Behívatott a minisztériumba. - Normálisak vagytok? Az országnak nincs pénze, ti meg kétezer kocsinak építtetnétek mélygarázst? - pattogott. - Tervezzétek át garázs nélkül!- Karcsi, ne hülyéskedj már - próbáltam észhez téríteni -, az a XI. kerület, a garázsokat bérbe adjuk, tudod mekkora bevételünk lesz? Az új tervekkel kifutunk az időből. A pénzünk rajta van a költségvetési terven. Láttam!- Nem érdekel, így nem vihetem be a kormányülésre - és visszaadta a papírjainkat.

Hónapokat vett igénybe, míg a garázsok nélküli új tervek elkészültek. Az időnk lejárt.

A pénz elúszott. Tudod mit csináltak a nekünk szánt pénzből?- Mit?- Felépítették a zánkai úttörőtábort, és ebből rakták le a győri egyetem alapjait.- Végül mégis meglett Lágymányos.- Igen, de Sarlós sokáig ellenállt, oda vásárt, kiállítást terveztek. Aztán egyszer csak telefonált Polinszky, menjek el Sarlóshoz, most már hajlik arra, hogy Lágymányoson egyetemváros épüljön. Bejelentkeztem, fogadott, a beszélgetésünk végén pedig azt mondta: „Nagy viták voltak, de most megkapjátok a területet." így lett Lágymányoson 12 hektár az Eötvös Loránd Tudományegyetemé, 8 hektár a Műegyetemé.

Először a vegyészeink költöztek oda, azután 1998-ban az oktatási miniszter felavatta azt az épülettömböt, ahol a fizikai tanszékek vannak. Az ünnepséget követő sajtótájékoztatón mindenki mondta a magáét. Szót kértem és elmondtam, vagyunk itt még néhá- nyan, akik azt is tudjuk, hogyan lett egyetemünkké ez a terület. Nagy tapsot kaptam.- Jobb Lágymányoson?- Itt minden korszerű és szép, de a Puskin utca, a Trefort-kert, a csigalépcsős tanszéki könyvtár, a D-épület fadobogós nagyterme, mind-mind annyira a szívemhez nőtt, hogy oda bármikor visszamennék. Ne szólj semmit! Tudom, miért érzem így. Életem java része ott telt el.- Professzor tír, a hetvenes évek közepén lejárt vezetői megbízásod. Több időd maradt szakmára, oktatásra.- Felmértem, a kutatás fő sodorvonalába nehéz lenne visszakerülnöm. Hasznosabb lesz, ha sokéves oktatási tapasztalataimat kamatoztatva, energiámat egy négykötetes elméleti fizika tankönyvsorozat megírására fordítom. Könyveimet a fizika szakos tanárjelölteknek írtam. A fizikusok akkor már bibliaként használták Landau tízkötetes munkáját az elméleti fizikáról, a fizikatanár szakos hallgatóknak azonban nem volt ilyen könyv- sorozatuk.

Az elméleti fizika szintetizáló tárgy. Könyveimmel elméleti tudásunk olyan szintézisét igyekeztem megmutatni, amelyben minden részlet a helyére kerül. Elektrodinamika könyvem akkor már megjelent, köré építettem a sorozatot. Az Elméleti mechanika 1983- ban jelent meg, azután a Kvantummechanika, utolsóként pedig a Termodinamika és statisztikus mechanika.- A könyveket milyen módszerrel írtad?- A deduktív utat követtem. Az elektrodinamikában például a tapasztalatra hivatkozva felírjuk a Maxwell-egyerdeieket. Ezekből a kísérletekkel megerősített egyenletekből, mint kőtáblába vésett igazságokból kiindulva deduktív módon vezetünk le minden mást. Ennek a tudományos hátteret adó szép szintézisnek kell minden középiskolai tanár fejében lennie, amikor a fizikát tanítja.- Mivel fontosnak tartottad, gondolom, kedvvel írtad könyveidet.- Jól ismersz, tudod, hogy a tanári hivatást milyen nagyra tartom. A tanítás szent dolog, csak alázattal és felelősségtudattal művelhetjük sikeresen. Feleségem kicsit nagyképűnek tart ezért, de én nem szégyellem kimondani: jó tanárnak tartom magam! Megvan bennem az ehhez szükséges alázat és felelősségtudat. A tudományban előjöhetsz külö98