Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Dömötör János: A vásárhelyi kiállítás
Egyébként nem került teljesen idegen környezetbe Vásárhelyen, mert a szakkörvezetők tokaji továbbképző tanfolyamán néhány vásárhelyivel már találkozott (Hézső Ferenc, Füstös Zoltán, Fodor József). Egy alkalommal vacsorára is meghívtam, nem ismerve szigorú vegetáriánusságát (semmilyen állati terméket nem fogyasztott), feleségem valamilyen göngyölt hússal kívánt kedveskedni neki. Amint kiderült a valóság, sikerült a kamrából sárgarépát, diót, mogyorót, almát összeszedni számára, hogy ne maradjon éhen. Ezután már zökkenő- mentesen zajlott le jóízű beszélgetésünk, melynek során ekkor is megnyilvánult Tóth Menyhért végtelen egyszerűsége, szerénysége és emberi nagysága. Ezután többször állított ki a Vásárhelyi Őszi Tárlatokon. Es örültünk a budapesti VI. kerületi népfront helyiségében történt bemutatkozása utáni általánossá vált sikerének, amelyet sajnos nem sokáig élvezhetett. 1980-ban bekövetkezett halála után özvegye, Lándori Angéla festőművész, emlékezve az 1964-es vásárhelyi kiállításnak az életműben betöltött jelentőségére, 1981-ben 46 Tóth Menyhért-művet ajándékozott a Tornyai János Múzeumnak. Ezek már két évtizede a vásárhelyi Alföldi Galéria állandó kiállításában láthatók. Ez a kiállítás jó áttekintést ad az alkotói pályáról. Kezdve a korai nagyon pontos, finoman, gazdag vonalszövedékből és satírozással megoldott portréktól az egyetlen vonalas grafikákig. A realista megközelítésű, nagyvonalú virágcsendéletektől az egész képsíkot betöltő, egyetlen, nagy, világító, fehér napkorongig. A különös, egyéni teremtmé- nyű állatoktól a nagyváros groteszk, ironikus átírásáig terjed a kiállítás széles íve. Örültünk további sikereinek. Annak, hogy a Bács-Kiskun megyei vezetés felismerte a művész jelentőségét, és komoly áldozatot hozott egész kiállítási anyagának megvásárlására. Ezek a művek láthatók a Kecskeméti Városi Képtárban. Igaz, posztumusz, de mégis méltó elismerésként kapta meg 1989-ben a Kossuth-díjat. Emellett művészete, a hivatalos kultúrpolitikán túl, az aukciókon is egyre komolyabb leütési árakat ér el. Mivel az 1964-es, húsz év hallgatás utáni kiállítás vitathatatlanul nem elhanyagolható szerepet tölt be pályája megújulásában, ezért szükségesnek és forrásértékűnek tartjuk, hogy Supka Magdolna az akkori kiállításhoz írt katalógus bevezetőjét, valamint a kiállított művek jegyzékét az alábbiakban közöljük: »Szívem az Alföldé - odanőttem a földhöz, mert ott kapáltam paprikát, majoránnát, hogy festhessek« - mondja Tóth Menyhért, hatvanesztendős korában, huszonöt évnyi festőpályával a háta mögött. Egykori mestere, Vaszary János megértette s elfogadta tanítványának kezdettől - egyéni festői látásmódját, egyben megjövendölte, hogy hosszú és nehéz lesz az út, míg elnyeri igazát. Tóth Menyhért mindjárt tanulmányai kezdetén »átesett a naturán«: elsajátítva a mesterségtudást, engedett a szabályszerű, iskolázott ábrázolásmódnak, hogy aztán mielőbb zsilipet nyithasson a saját képzeletének, az egyénien látott világ festői megfogalmazásának. Ha alföldi festőnek vallja magát, holott képeinek arculata merőben szokatlan Tomyai- ékhoz, meg a mai vásárhelyiekhez viszonyítva - ez is arra figyelmeztet, hogy tágas művészeti fogalom az Alföld-piktúra, melynek stílusát senki, határtalanságát meg azok szabják meg, akikben itt s nem másutt jelentkezett a benső hír, hogy művésszé váltak. Tóth Menyhért jó festő azon a réven, hogy eleven és biztos a színérzéke, a formaképzése, s eredeti a komponálókészsége. De azon túl: művész ő, mert megteremtette képein azt a sajátos, tartalommal teljes világot, amelynek elektromos szikráit előbb érzi meg a néző, mintsem azt latolgatná, hogy gondolkodásának, ízlésének mennyiben felel meg Tóth Menyhért festői kifejezésmódja. 100
