Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Lőrinczy Huba: Esszébe ágyazott krízisregény
Lőrinczy Huba Esszébe ágyazott krízisregény Márai Sándor: Harminc ezüstpénz „Egyes zenészek Bachból próbálják megérteni Bartókot. Ez lehetetlenség. Bach olyan, mint a szokás. Ha valaki szokásból tesz valamit, a szokásnak az értelmét csak úgy foghatja föl, ha egy eredeti helyzetet fog föl (probléma) és old meg. Tehát Bartókból érthető meg Bach és nem fordítva." József Attila1 I. Negyedfél évtizeden át viaskodott a Harminc ezüstpénz kéziratával Márai Sándor. 1947 folyamán készült el az első változat, majd a szerző, elégületlen lévén munkájával2, két esztendővel utóbb átdolgozta az eredeti szöveget (ebből a manuscriptumból csak egy terjedelmes töredék maradt reánk)3, hogy végül a harmadik variáns legyen könyvvé. A „szerény külsejű" regény 1983 késő nyarán avagy kora őszén látott napvilágot4, Újváry Sándor müncheni Griff Verlagjának gondozásában. Az 1950-es és az 1970-es évek vége felé - Dreissig Silberlinge címmel - két német nyelvű változat is született a Harminc ezüstpénzből,: ezek kézirata úgyszintén az író hagyatékában található.5 Ötféle szövegvariáns két nyelven, negyedfél évtized „vajúdási" idő. Az előbbi kettőt nem említvén, ez utóbbit maga Márai is sokallotta, s ekként tette szóvá a műhöz csatolt, 1983-as keltezésű Jegyzetében: „A könyvet emberöltő előtt egy budapesti romos szükséglakásban kezdettem írni. A kézirat később elkísért külföldre. (...) Most végre úgy tetszett, ideje tisztába írni a sárgult oldalakat, mert emberöltő múltával nemcsak szépasszonyok sárgulnak el, hanem kéziratok is. - A nonum prematur horatiusi követelésének többszörösét megkapta a kézirat. Nem biztos, hogy a bölcs tanács hasznára volt"6 (lapszám nélkül [356.]. - A kiemelés a szerzőé!). Jóllehet a mű címe, kurta első fejezete (A tény) s az imént citált Jegyzet egyértelműen Júdásra irányítja a figyelmet, nem állíthatjuk, hogy a szöveg fókuszában mindenkor és mindvégig az áruló és az árulás problematikája áll. A Harminc ezüstpénz legalább úgyany- nyira Jézus története, mint amennyire a Júdásé, s ámbár a köztük lévő viszonyt a már az Eszter hagyatékában elhangzó, majd más Márai-könyvekben - így például a Vendégjáték Bolzanóban, A gyertyák csonkig égnek etc. lapjain - is megtestesülő szentencia („...kötve vagyunk ellenségeinkhez, s ők sem menekülhetnek előlünk"7) jellemzi, egészen különleges szereplőpáros a kettejüké. A szerző nagyepikai vállalkozásainak zöme két protagonista találkozását vagy újratalálkozását s verbális összecsapását jeleníti meg. Nincs kétség: a Harminc ezüstpénz két főszereplője Jézus és Júdás, ámde úgy, hogy egy villanásnyi epizó62
