Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Molnár Vilmos: Béla kézre kerítése (novella)
Egyet-mást azért csak elkövethetett Béla. Vagy valahol valamit láthatott Béla. Vagy valamiképpen veszélyt jelenthet Béla. Vagy valami. Ha már érte jött a hatóság. Ha már elő fogják állítani. Egyszerre két jobb kéz is nehezedik Béla vállára. Egyik jobbról, másik balról. Hadd érezze duplán a törvény erejét. Ha netán renitenskedni akarna. Ha netán csacska dolgokkal próbálkozna. De Béla nem akar, de Béla nem próbálkozik. Akkor szó nélkül indítson előre! Béla szó nélkül indít. Mintha így lenne rendjén. Lehet, így van rendjén. Egy Béla ne kérdezősködjön. Pláne ne ellenkezzen. Örvendjen, hogy luk van neki ott. Örvendjen, hogy tud kakálni. Úgymond. Mennek szép egyetértésben. Középen, akárha a család kedvence: Béla. Eddig simán ment minden. A hatósági szervek elégedettek. Elégedett lehet a lakosság is. És hálás. A lakosság hallgasson, legyen elégedett és legyen hálás. Bolondos ötlet pedig: egyszerre boldogítani hatóságot, lakosságot. Ez a Béla, ez a Béla! Ahogy befordulnak a betonépület sarkánál, áll egy alak velük szemben. Tor- zonborz vörös szakálla van neki is. Koszoszöld pulóver rajta is. Mint Béla, szakasztott olyan arcra is. Ikrek lesznek ők is, nem egyéb. Azok születésük óta. Nem mintha másképp is azok lehetnének. Nem ma kezdték ők sem. Párabbak ők minden más pár csövesnél. Nincs ebben semmi szándék. Annyi, hogy éppen így adódott. Végeredményben nincs rá törvény, hogy csak hatóság lehet iker. Szervek pillanatra meghökkennek. De nem túlságosan. Edzett szervek ők nagyon. Átmentek már egyen s máson. Megértek már emezt-amazt. Miben áll nekik lekapni a másik Bélát is? Egy üptre lekapják. Úgy lekapják, mint a golyó! Szervek kissé ingerültek. Mi mindennel nem próbálkoznak a civilek! Összezavarni az ügymenetet, ahhoz értenek. Nagy svihák lehet ez a Béla is. Nyomhatja egypár dolog a lelkét. Nem csoda, hogy elő kell állítani. Pedig az ember ki se nézné belőle. Vagy belőlük. Annyira pimasz ez a Béla, hogy már Bélák. Szervek mélyen megbántódnak. Zokon esik, akárhogy is. Ők finomak voltak, mondhatni gyöngédek. S akkor tessék! Pedig tudnak ők tárgyalni másképp is. Efelől nyugodt lehet akárki. Na de majd a székhelyen. Majd odabenn. Addig is indíts előre! Jöjjön ez a Béla, aki kettő! Jöjjön csak szépen! Míg jól megy dolga. Míg jól valagon nem rúgják őt. Vagy őket. Ez a piszok Béla. Vagy Bélák. Sok mindent hall, lát, tapasztal; nehéz egy szerv élete. Túl kell tennie magát sok mindenen. Nehéz így végigmenni az utcán is, rezzenéstelen arccal. Mikor a sok népnek huncutul csillog a szeme. Mikor a sok népnek gyanúsan remeg a szája széle. Kurva meló! Kurva Béla! Nehéz szembemenni a szembejövőkkel. A népnek pedig huncutul csillog a szeme, gyanúsan remeg a szája széle. A nép mostanra mintha egészen felébredt volna. Jól kinyitja a szemét és figyel. Értően gusztálja a furcsa menetet. Ez már igen, ez igen! Tudnak a zsaruk, hiába! Az imént is jöttek, de akkor még csak duplán voltak. Áztat még nem lehetett díjnyertes mutatványnak nevezni, aztat még nem. Nem volt olyan nagy eresz- tés. Na de a mostani, na de most! Bárki láthatja: kétszer duplán vannak! Ők tudják, hogy csinálják. Értik a módját a zsaruk, az egyszer biztos! 19
