Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 10. szám - Balla D. Károly: A hiány szerkezete

rencsésebb ez, mint az itt olvasható spekulatív, kimódolt mondat: „A hiány kísértő ereje a negativált Ágnes alakjában vonta a kétségek keresztjére első ízben Oresztészt."

• Utalás Babits Mihály A gólyakalifa című művére. A lélek kettőssége itt a varihoz és a nincs-hez viszonyuló, ellentétes előjelű, de szinte azonos eredményű pszichikai folyamatot példázza.

Az ábrázolás struktúrája (37)

I ••• voltaképp egy alapellentét azon következményeit kívánja ábrázolni, amelyek a főhős életének meghatározó motívumaivá váltak. Ezen belül az említett ellentét szerkezetileg meglehetősen összetett, és nincs megfelelő fogalmunk, szavunk ahhoz, hogy azon összetettségében megnevezzük. Sokrétűek a következmények is, így a főhős életének alakulására gyakorolt hatásuk definiálása szintén nehézséget okoz. Épp ezért az elemző úgy érzi magát, mintha egy félig lángoló és másik felével vízbe mártott kosárnak a tartalmáról kellene beszámolnia, amelyben vegyesen találhatók gyümölcsök, kövek és fogaskerekek, illetve további kisebb kosarak, amelyek a maguk részéről más-más arányban lángolnak és áznak ugyancsak változatos kacataikkal együtt. Konkrét és végleges megjelölések helyett így inkább megközelítéseket tehetünk, s ezek láncolatba állításával alakíthatunk ki valamelyest is hiteles képet.

Első megközelítés: A regény annak az ellentétnek az árnyalt bemutatása (1), elemzése (II) és feloldási kísérlete (III), amely egy fejlődő individuum (Oresztész) két tudati szférája (IV) közt létesül, s amely két erkölcsi-etikai magatartásforma konfliktusára (V) vezethető vissza.

Ez, ha tetszik, a makrostrukturális megközelítésből eredő definíció. Bár a regényt globálisan megragadja, voltaképp semmit nem mond róla. így mélyebbre kell hatolnunk, a köztes (mediális) struktúrák világába, s a definíciónkban számokkal (I-tői V-igj jelzett fogalmakat ki kell terjesztenünk. Az első megközelítést legelőbb abban a vonatkozásban bővíthetjük, hogy felfedjük az Oresztész tudati szféráját megosztó ellentét mibenlétét (nyelvlogikai megfontolásból a bővítést hátulról kezdjük). Vagyis:

Bővítmény (V): A két tudati szféra regényben bemutatott ellentéte az egiszthoszi (V/l) és az agamemnoni (V/2) erkölcsi-etikai magatartásforma konfliktusára vezethető vissza, amelyek közül az első a tekintélyelvűségen és a lojalitáson, a második az öntörvényűsé- gen és az ellenzékiségen alapszik.

Ezek után nevezzük meg az ellentét által megosztott tudati tartományok milyenségét:

Bővítmény (IV): A regény azon két tudati szféra ellentétét mutatja be, amelyek közül az első (IVZD a felnőttkori önálló eszmélésig rögzült mentális adottságokat tartalmazza, vagyis azokat, amelyeket a Család és az ezzel összhangban működő Iskola alakított ki. Az ezzel ellentétet képező második tudati szféra (IV/2) az individuum önálló élete folyamán épül ki, s tartalmát, milyenségét esetünkben főleg érzelmi kötődések határozzák meg, illetve azoknak a személyeknek a gondolati-érzelmi világa, akik iránt Oresztész vonzalmat érez, s akikhez fűződő szerelme az átélés intenzitása folytán befolyásoló tényezővé válik.

Tudnunk kellene továbbá, hogyan történik az első megközelítésben megadott ellentét bemutatása, elemzése, és melyek a feloldási kísérletek. Fogalmazzunk talán így:

Bővítmény (I, II, III): A regény a két tudati szféra közti ellentétet Oresztész változatos szituációkban történő szerepeltetése révén mutatja be; gondolati-érzelmi fejlődésének és belső vívódásainak ábrázolása révén elemzi; és megvilágosító lelki mozzanatai, ún. szembesülései révén kísérli feloldani.

11