Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 9. szám - A 70 ÉVES ILIA MIHÁLY KÖSZÖNTÉSE - Tóth Ákos: Toll, szőr, bunda, tüske, pikkely
jében harmonikusan és literálisan jól összerendezett textusról. Ez a beírva található vagy 'inscribo' tudás felülírja a természeti léthez tartozó elrejtettséget, de azt nem elrejtetlenségként tisztázza, hanem munkához, nyelvi munkálkodáshoz köti, és a szóra való emlékezésre szólít. Ez az 'inscribo' referencia tehát nem csupán a valóság képi, tárgyi létezésmozzanataival lép kapcsolatba, hanem egy elsődleges nyelvi formulával is, melyet ugyanúgy természeti alakulatnak lát, mint a reáliaként elkönyvelhetőket, és amelyre ráépül a mű másodlagos, tüntetőén mesterséges nyelvváltozata. A versek szókincsének ez a megelőzöttsége okozza, hogy az Acsai-kép minimális narratív indítóoka idővel mint jól elrendezett, egyedül lehetséges szituáció jelentkezik, mely az élménykor erős kontroll alatt tartott területét a megnevezés annektáló mozdulatával körről körre bekapcsolja ebbe a folyamatba, s így eshet az is, hogy a történetelemek bármelyikének kivonása mint reális hiány táton- gana a későbbiekben a felismerés falán. Ide vezethető vissza a dikció takarékossága, hiszen ahol a vers elsősorban a tudatosítás instrumentuma, ami a pánszemiózis jelkészletéből való logikus és indokolható elvonásokra épül, ott utólagos, formai átvezető elemek elhelyezése eltérést jelentene ettől az organikusan alakuló nyelvi jelenléttől. Ez a kimetsző, majd beemelő mozdulat, melyet Ácsai ars poeticaként a preparátoréval emleget együtt (A preparátor), a természeti szépről értekező Hegel szerint ugyancsak szép tevékenység, hiszen „a mélyebb behatolás ebbe az összhangba azután másodszor képessé válhat arra a betekintésre és ügyességre, hogy egy egyedülálló tagból mindjárt az egész alakot megjelölje, amelyhez e tagnak tartoznia kell." (i. m. 131.) Rész és egész megkülönböztetésének, majd egyberendelésének kívánalma pedig ugyanígy fennáll az olykor brutális részletekben ragadozóként/boncmesterként elmerülő költőnél is, aki, igaz, hogy a nyelv tolla, szőre, bundája, tüskéje, pikkelye alatt kutat mindegyre, viszont a választ mégis mi másra keresné, mint arra: van-e valami afölött? (József Attila Kor - Kijárat Kiadó, 2003, 64 oldal) Folyóiratunk megjelentetését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatja. 112
