Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Valastyán Tamás: Hogyan lehet valaki perzsa? (Szerb Antal naplóiról és leveleiről)
14 Szerb Antal: Hétköznapok és csodák. Révai Kiadás, é. n. 2. Megrendítő egybeesés, különös együttállása a dolgoknak az a véletlen körülmény, hogy a Hétköznapok és csodák nálam lévő könyvtári példánya Palotai Erzsébet és Komlós Aladár könyvtárából való. Ez számomra elsősorban azért érdekes, mert ily módon mintegy kézzelfoghatóan megtapasztaltam egy személyes közelséget, amelynek egy 1941. április 29-i levél a közvetlen bizonyítéka. Szerb Antal írja Komlós Aladárnak: „Kedves Aladár, örülök, hogy elküldted szép verseidet. Elolvastam a kötetet, bátor és emberi hangja nagyon jól esett ezen az ijesztő húsvéton." Levelek, 106. 15 Vö. G. F. W. Hegel: Esztétikai előadások III. (Szemere Samu fordítása). Akadémia, Bp., 1980. 214-215. 16 Hans-Georg Gadamer: Fenomenológia és dialektika között (Tiszóczi Tamás fordítása). Vulgo, 2000/3-45. 15-16. 17 Halász Gábor: A szenvedélyes olvasó. In: Uő: Válogatott írásai. Magvető, Bp, 1977. 789., 786. Radnóti Sándor már idézett könyvének egy másik - címadó - tanulmányában Szerb Antalt „reziduális olvasónak" nevezi, a könyvember egy régebbi típusába sorolva őt, aki „a világot és a könyvet mint- egy egymással szembeállítja". A szerző itt megkülönbözteti még a zseniális olvasót vagy a világ olvasóját, akit „a könyv világként és a világ könyvként való olvasása" jellemez, valamint a művelt polgár olvasó típusát, aki fenntartja „az értékítélet és értelmezés konszenzusát". A piknik, 63. Radnóti e megkülönböztetése értelmezésének kontextusában, azaz az olvasásfordulat irodalomtudományáról szólva jóllehet termékeny, a megkülönböztetés alapja azonban érzésem szerint ingatag, legalábbis ami Szerb Antalt illeti. A világ és a könyv viszonya tudniillik Szerbnél sokkal reflektál- tabb annál, mintsem hogy pusztán szemben álljanak egymással. Mintegy egymást feltételezik, korrelativ, kiasztikus viszonyba rendeződnek, a világ olvashatósága a könyv létlehetőségén fordul meg, miként a könyv olvashatóságáért valamely világ szavatol. 18 H.-G. Gadamer: Olvasni olyan, mint fordítani (Simon Attila fordítása). Vulgo, 2000/3-4-5. 23. 19 Naplójegyzetek, 192., 271., 218. 20 Levelek, 54. 21 Tanay Magdának, Párizs, 1929. szept. 25. Levelek, 34. 22 Tanay Magdának, London, 1930. jan. 21. Levelek, 48. 23 Azokat a szempontokat, amelyek gyümölcsözőnek ígérkeznek általában a levelek, a levelezés tevékenységének vizsgálatakor, legújabban Bálint Péter csoportosította invenciózusan Nyílt kártyákkal című könyvében. Vö. Bálint Péter: Nyílt kártyákkal (A levél- és naplóírásról). Nagyvilág, Bp., 2001. Bálint a levelezéskutatás feladatának nehézségi fokát és kényes természetét illusztrálandó, megjegyzi: „Ne feledjük, mivel a levél az írás pillanatában fogant, s a címzett számára jól vagy rosszul, körültekintően vagy csak hevenyészetten megvilágított gondolatok és benyomások, vallomások és vélekedések lenyomatait őrzi (...), olyan kényes szövegfajta, amely épp az én sokféleképpen történő intencionáltsága és tükröztetése, a címzettekhez fűződő viszonya okán sokféle és változékony hangvétele, diszkurzív vagy monologizáló jellege, s nem utolsósorban ellentmondásos természete folytán, gyakorta kijátszható még a szerzőjével és eredeti szándékával szemben is." Id. kiad. 31. 24 Peter Sloterdijk: Az emberkert szabályai (Major Enikő fordítása). Vulgo, 201X1, II. évfolyam, 3-4-5. 438. 25 Uo. 26 Hogy a levélnek milyen jelentősége és szerepe volt a humanista eredőjű, tradíciójú kultúrában, e kultúra folyamatosságában, ennek bemutatására szeretnék hosszabban idézni Szerb Antal világirodalom-történetéből a levelezés formájára és gyakorlatára vonatkozóan. „A levelek ebben a korban [ti. a XVII. században - V. T.j egészen mást jelentenek, mint ma. A régi világban a levél a hírszolgáltatás: napi hír, távirati jelentés és színes riport, helyszíni közvetítés, filmhíradó és szellemes közíró kommentálja az eseményekhez. A szép levelek kézről kézre járnak, lemásolják, majd idővel összegyűjtve könyvben kiadják őket. A XVII. század a levélírás fénykora: levelezői a humanista levél formai hagyományait egyesítik a hírszerzés szenzacionalizmusával és a társas élet, a conversation kellemességeivel. Mintalevél-gyűjtemények tanítják az embereket a levélírás művészetére, a levélforma annyira kedvelt, hogy más területekre is átcsap, regényeket és tankönyveket is kezdenek már levélformában írni." In: Szerb Antal: A világirodalom története. Id. kiad. 336. 27 Vö: Dionis Pippidinek, London, 1930. jan. 30., illetve Dionis Pippidinek, London, 1930. márc. 10. Levelek, 50., 52. 28 Montesquieu: Perzsa levelek (Rónay György fordítása). Európa, Bp., 1980. 72-73. 29 Soren Kierkegaard: Vagy-vagy (Dani Tivadar fordítása). Osiris-Századvég, Bp., 1994. 241., 242. 30 Naplójegyzetek, 270., 111., 181. 31 Naplójegyzetek, 271. 101
