Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - 125 ÉVE SZÜLETETT KRÚDY GYULA - Fried István: Az elbeszélő mint útitárs

a Bukfenc című regény, 1919, 14., utolsó előtti fejezete). In: Bukfenc-Velszi herceg-Primadonm. S.a.r. Kozocsa Sándor. Budapest 1958.127-130.

4 Az útitárs. Budapest 1919. Ebből a kiadásból idézek a helyesírás némi modernizálásával. Az innen vett idézeteket a továbbiakban nem hivatkozom.

5 Intradiegetikus elbeszélésként indul Az útitárs, ezt szakítja meg két ízben a „közreadó", aki a helyzetmagyarázat ürügyén tovább-együttgondolja az elbeszélővel az elbeszélés hangulati kontextusát.

6 „A negyven a megpróbáltatások, a böjt és az elvonultság" száma. „Szent Ágoston (354-430) a negyvenet az evilági vándorlás és várakozás idejének fogta fel." Hans Biedermann: Szimbólum-lexikon. Ford. Havas Lujza, Körber Ágnes. Budapest 1996. 350. Vö. még: Hoppál Mihály-Jankovics Marcell-Nagy András- Szemadám György: Jelképtől: Budapest 1996. 5,196,197. (Uo. a 77-es számról)

7 A híd szimbolikus jelentéseiből: „két világ közötti összeköttetés, a földről, az érzékiből az érzékfeletti világra való átjárás"-é. A pszichoanalízisben „a tudatos szintet köti össze a tudatalattival, s az individualizáció, az önmagára találás képe." Szimbólumtár. Szerk. Pál József és Újvári Edit. Budapest 1997. 204.

8 Szily Kálmán: A magyar nyelvújítás szótára. Budapest 1902. 300. Geleji Katonától idézi a szót spectrum, Erscheinung, spectaculum jelentéssel. Czuczor Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára III. Pest 1865. 1309-1310. hasáb szerint 'Szemeket foglalkoztató, mulattató tünemény', nem zárván ki teljesen a szemfényvesztői értelmezést. Krúdy a látomásra olvassa rá: „... mint egy látomány egy beteg katona lázálmaiban".

9 Ködben (1918). In: Magyar tükör. Publicisztikai írások 1894-1919. Vál. s.a.r. Barta András. Budapest 1984. 509-512.

10 December, öregember (1917). In: A madárijesztő... 98-103.

11 A 3. sz. jegyzetben i.h.

12 Peter V. Zima: Theorie des Subjekts. Tübingen und Basel 2000. 374-375

13 Pelyvás-Ferenczik István: A magyar irodalmi impresszionizmus és Krúdy Gyula. Klny. a Debreceni Ref. Koll. Tanárképző Intézet Dolgozatai 25. számából. Debrecen 1942. 52.

14 Az 1. sz. jegyzetben i.h.

15 A 3. sz. jegyzetben i.h.

16 Fülöp László: Közelítések Krúdyltoz. Budapest 1986. 265-266.

17 Bori Imre: Krúdy Gyula. Újvidék 1978.152-153.

18 A 3. sz. jegyzetben i.h.

19 Zima: i.m. 365.

20 Vö. az alábbi mondattal: „Világossá szeretném tenni ön előtt a nékem mai napig is érthetetlen eseményeket". Az elbeszélő a hallgató „én"-ről tételezi föl, hogy megérti, ami az elbeszélésben érthetetlenként minősül. Értés és nem-értés e megoszlása újabb problémákat fogalmaztathat meg.

21 A történések farsangi (karneváli) idejéről az elbeszélő, maga szól, ennek epizodikus jellege visszhangzik később, az említett szubjektív időben.

22 Peter V Zima: Das literarische Subjekt. Zwischen Moderne und Spätmoderne. Tübingen und Basel 2001. 3.

23 Az útitárs időbeli környékén született rövidebb írások gyűjteményes kötete Kánaán könyve címen jelent meg. Budapest 1919. A „negyvenéves" férfiról több ízben olvashatunk. Egy régi ember vallomása: „Sajnos, csak negyvenesztendős korában ismeri meg önmagát az ember, mikor már nem lehet segíteni a dolgokon." Pest aranykora: „az élet legfeljebb a negyvenedik esztendőig állítja ángardra a bajnokot, aztán meg lehet nyugodni, mert idáig okvetlenül elért valamit az ember, nyugdíjat vagy reménytelenséget..." Az azonosság-képzés problémáiról Krúdynál főleg a Szindbád-történetekről szólva: Balázs Mesterházy: Temporalität und ästhetische Totalität (Identitäts- Bildung bei Gyula Krúdy). Hungarian Studies 16, 2002/1: 51-61.

49