Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Fehér Zoltán: Históriások, fűzfapoéták meg mindenféle írogató emberek

Már minálunk Cibakba, ez jött a divatba,

Nem engedik a lányt férjhez, mikor ideje volna,

Ilyen szülő még nem tudja,

Hogy a lelki mérgezést folytatja,

Nincsen aki kioktassa,

Mindenki az önző célt szolgálja Ilyen a becsületes lányok sorsa,

Ha aspiráns a hozzátartozója,

Húsz év múlva jönnek rája,

Mit csináltak hajdanába Cibakba.

A Három szép világi énekek című 18. századi ponyvanyomtatvány egyik verse lusta, részeges és parázna nő-típusokat mutat be, de a korabeli olvasó nyilván élő példát is talált mindegyikre. A tömörség a szexuális jelkép következménye, s mára szinte az érthetőséget akadályozza. Az ismeretlen szerző azonban nem akarja azt kifejteni:

Tökkel harangoztak minapában Budán,

Ha megmagyarázom, kifogok a Jutkán,

Addig dúdolgatott fonván az orsócskán,

Béitta a kontyát végtére a kocsmán.

A verstanilag talpraesett költemény ugyanazt az igényt elégítette ki, épp ezért alkalmazta a költői homályt, mint 20. századi utódja. Ez utóbbi persze iszonyú klapanciákkal:

Cibak híres falujába,

Az a hír kelt itt szárnyra,

Ferike járt halászni,

Asszonyka meg vadászni,

Sikerült is egy szép vadat megfőzni.

Költőnk, úgy látszik, néha még talál költői képet a sikamlós mondanivaló kifejezésére.

Nagy Pál anti-versei persze, hogy költőiedének, önkényes szótagszám változásaikkal, fakalapácsos rímeikkel, nyelvhelyesség elleni vétségeikkel, nem odaillő szavak használatával, közhelyszerű, máskor erőltetett képeikkel. Mindez derültséget kelt bennünk. Szerzőjük azonban valamennyit helyénvalónak, nyilván emelkedettnek érezte, sőt szépnek tartotta műveit. Viszonzásul pedig csodálatot, elismerést várt olvasóitól. A következő versében valószínűleg saját felsülését énekli meg, s így áll bosszút az őt elutasító Bözsikén. (De nagyon a mi tájunkról való ez a vers, hisz nem Pistike a vetélytárs, hanem Pistika. Kinek ne jutna eszébe: Hát hogy mint vagytok otthon, Pistikám?):

Szép asszonynak nevelt lánya Bözsike,

Édes lánya meg sem moccanhatott tőle,

A Bözsike azt ordítja,

Mit akar maga Palika,

Földnek van már aspiránsa a Pistika.

Mindkét füzet utolsó versfüzérének Vegyes versek a címe. Itt aztán elemében van szerzőnk. Mintha megelőzte volna korát a későbbi csasztuska műfajban. Mindent és mindenkit kiversel. A papot például:

94