Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (II. rész)
(Az erényekről) A polgári erényekről alig beszélünk. A jóról meg a rosszról, amely eszükbe jut azoknak az embereknek, akik időnként elviselhetetlenül nehéz magányukban előveszik a Bibliát. Nagyon összekuszálódtak az értékek, nem vagyunk biztosak benne, hogy mi a jó és mi a rossz. Örülünk, ha lehetőségeink megengedik, hogy a kevésbé rosszat választjuk. Csakhogy ennek a helyzetnek idővel végzetes következményei lesznek, merthogy kishitű- vé tesz bennünket. Az erények tisztelete drámát szül, sokszor személyes drámát is. Tisztának kell lennünk ahhoz, hogy átkozottá legyünk, sóhajtott fel Simone Weil, korunk egyik legkifinomultabb vallásos gondolkodója, ezzel máris a legnagyobb személyes drámánkat nevezte meg. (Gondolatok a tízparancsolatról) Aki pártja nevében hamisít, az hamisító. Aki pártja nevében lop, az tolvaj. Aki pártja nevében hazudik, az hazug ember. Minden kétséget kizáróan nagyobb bűnt követ el, mint az öncélú hazudozó, tolvaj és hamisító. Körülményeink között a tízparancsolatot minden egyes esetben így lehet értelmezni. (A táblabírákról) A szerb kormány a magyar tagozatok „karcsúsítását" javasolta, aztán, úgymond nagylelkűen „engedett". A sajtóban lelkes közlemények jelentek meg, a kritikus észrevételek viszont elmaradtak. Senki sem kérdi, hogy miért nem a szocialistáktól örökölt helyzeten javít a kormány, hiszen valójában erről kellene beszélnünk. Boldogan tudomásul vesszük, hogy nem rontott azon. Az ilyesféle a csiki-csuki játék nemcsak a politikai manipuláció klasszikus eszköze - a tankönyvek is tanítják -, hanem pszichológiai nyomásgyakorlás, amelynek következményeivel őszre szembesülünk: midőn a beiratkozási statisztikát olvassuk. Ha egyáltalán a sajtóban nyilvánosságra kerülnek a statisztikai adatok, mert úgy látom, közeleg az idő, amikor fiaskóinkról hallgatni fogunk. A kisebbség gondjait viszont csak a nyílt, toleráns, barátságos, vitatkozó közélet tudja gyógyítani, csak ez tudja mozgósítani az embereket; ez mindenek fölött áll, vagyis nincs olyan pártérdek, amely ez elé léphet (A városomról) Az éjszaka sokáig bámultam az ablakból az utcát. Egyetlen járókelőt sem láttam. Szerettem volna kirohanni, élni a kivételes alkalommal, hogy egy szál magamban farkasszemet nézzek a városommal. De nem szakítottam meg rövid álmát. Álmodjon egy másik városról. (Vígságos és szórakozott) Dienstbier nem lesz többé az ENSZ emberjogi képviselője Jugoszláviában. Számomra emlékezetes marad a vajdasági kisebbségek iránti közömbössége. Volt benne valami a lengyel bohémból és a nagyvilági diplomata cinizmusából. Még Milosevic hatalma idején is, idilli színekkel ecsetelte a vajdasági etnikai viszonyokat. Kétszer találkoztam vele, mindkétszer elégedett volt és szórakozott. (Megelőzés) Camus pontosan tudta, hogyan kellett volna megakadályozni a II. világháborút: „Elég lett volna, ha idejében felülbírálják a versailles-i szerződést." Ezt üzente azoknak, akik tehetetlenül széttárták a kezüket, mondván, hogy nem tudták megakadályozni a háborút. Ez nem igaz, válaszolta Camus. (A kiábrándulás katarzisa) Eörsi István hetvenéves: „A cinikus alkalmazkodók megújulni sem tudtak, mert nemcsak vallásos elbutulásban, hanem a kiábrándulás katarzisában sem lehetett részük", olvasom születésnapi interjújában. (Mégis!) Végre, jó hír Göteborgból. Amennyiben az uniós magyar csatlakozási tárgyalások 2002 végéig lezárulnak, Magyarország minden bizonnyal 2004. január 1-jén beléphet az Európai Unióba. Korábban azért nem adtak meg meghatározott csatlakozási időpontot, mert 79
