Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium V. (III.-IV. rész – fordította: Szenyán Erzsébet)
Malinowski vagy Margaret Mead állítja - a csere, a hasznos kapcsolatok, a kölcsönös gazdagodás terepe lesz. Georg Simmel egyenesen úgy vélte, hogy az emberi társadalmak életének alapvető folyamata a cserén alapuló értékek születése. A cserének pedig feltétele a kölcsönös megismerést, megértést, a kompromisszumokat elősegítő légkör. Európa előtt tehát új lehetőségek nyílnak. Az európai kultúra erejét mindig a változtatásra, a reformokra, az adaptációra való hajlam jelentette - ezekre a tulajdonságokra most is nagy szüksége lesz ahhoz, hogy fontos szerepet játszhasson a sokkultúrájú világban. Mindez csak Európa akaratán, vitalitásán, képzelőerején múlik. A XX. század első felének európai gondolkodói sokat töprengtek azon, hogy milyen lesz a jövő civilizációja, formáját és tartalmát tekintve. Florian Znaniecki például ezt írja a harmincas években kiadott Ludzie terazniejsi a cywilizacja przysziosci (Mai emberek és a jövő civilizációja) című könyvében: „Alternatíva előtt állunk. Vagy megszületik egy általános emberi kultúra, amely megmenti mindazt, ami a nemzeti civilizációkból megmentésre méltó, és az emberiséget az utópisták legmerészebb álmait is meghaladó szintre emeli, vagy pedig a nemzeti civilizációk széthullanak, vagyis, bár a kultúra világa nem fog megsemmisülni, legnagyobb rendszerei, legértékesebb mintái elvesztik alapvető jelentőségüket..." (Fenti előadás a Fundacja Judaicán hangzott el Krakkóban 2001 őszén) A jelen: posztmodern relativizmus s egyúttal az ellentmondás dramaturgiája is. Évek óta tart a vita arról, hogy mi a civilizáció és mi a kultúra, mi a különbség e két fogalom között. A vita összegzésével próbálkozik Norbert Elias német filozófus Uber den Prozess der Zivilisation című könyvében, amelynek fő gondolatai a következők: A civilizáció nyugati fogalom. A németek számára a civilizáció fogalma mindazt magába foglalja, ami az emberiség külső, anyagi vívmányaihoz tartozik, mindent, amit meg lehet nézni, esetleg érinteni. A kultúra ezzel szemben az ember legmélyebb, lelki értékeit jelenti. A francia-angol hagyományban viszont a civilizáció fogalmába beletartozik az ember összes vívmánya és magatartásformája. Német értelmezésben a civilizáció fogalma másodlagos a szellem legmagasabb rendű termékének, a kultúrának a fogalmához képest. A francia-angol hagyományban ez a különbségtétel nem ilyen világos, nem ilyen egyértelmű. Elias szerint a civilizáció csökkenti a nemzeti különbségeket, a hangsúlyt az egységesítésre, unifikálásra (mai szóhasználattal: a világ globalizálására) helyezi, a kultúra viszont, épp ellenkezőleg, kiemeli a nemzeti különbségeket, az eltéréseket, az egyediséget, minden önazonosság megismételhetetlenségét. A mai civilizáció a legmagasabb piedesztálra emeli az újdonságot - az újdonság istenséggé, egyetlen, megingathatatlan kritériummá lépett elő. Ez a civilizáció egyúttal a gyors és teljes felejtés civilizációja is, amelyben minden, ami megjelenik a szemünk előtt, csak egy pillanatig létezik, s máris elillan, eltűnik nyomtalanul. 121
