Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Valastyán Tamás: Hogyan lehet valaki perzsa? (Szerb Antal naplóiról és leveleiről)
málhatóság lehetősége is szárba szökkenhet. Azaz a közvetettség, a nyelv, az írás materiali- zációja az élménydiskurzus részévé lesz. Ennyiben Szerb Antal Gundolf elképzeléséhez áll közelebb, aki mint ismeretes, híres Goethe-könyvében megkülönböztette az ősélményt és a képzésélményt, előbbit kapcsolva a közvetlenséghez, utóbbit a közvetettséghez. Hogy mennyire releváns volt Szerb számára is e megkülönböztetés, az egy Szentkuthy Miklóshoz írott levélből is kitűnik: „Ami megdöbbentett leveledben, az a fiatal-prousti attitűd volt, ahogy te az esemény-élményt rögtön irodalommá akarod átértékelni. Miklósom, ez nagyfokú és veszedelmes naivitás. Hogy utrírozva fejezzem ki magam: az irodalomban egyedül az irodalmi élmények számítanak, az olvasmányok, a gondolatok etc., azok a dolgok, amiket Gundolfék Bildungserlebnisnek neveznek. Nézetem (szerény) szerint csakis ezek formálják az alkotást, az Urerlebnisek egészen irrelevánsak, és körülbelül a véletlen, a kiszámíthatatlan szerepét játsszák az alkotásban."67 Az élmény azon paradox, vagyis inkább heteromorf jellegzetességét, hogy egyfelől egyként magában foglalja a közvetlent és a közvetettet, másfelől az intenzitást, az intenzív pillanatot ugyanúgy involválja, mint a tartamot, a hosszan tartósságot, „hogy sohasem tudunk elkészülni feldolgozásával", nos e különös jelleget főképp azzal a benne munkáló és megtapasztalható kettős mozgással határozhatjuk meg, amit Gadamer úgy jellemez, hogy az „élmény kiemelkedik az élet folytonosságából, s ugyanakkor saját életünk egészére vonatkozik". Az esztétikai élmény „a megélőt a műalkotás erejével egy csapásra kiragadja életének összefüggéséből, s ugyanakkor mégis visszavonatkoztatja létének egészére."68 E kettős mozgás, az általa létrejövő heteromorfia, a kiragadás és visszavonatkoztatás művelete, e reflektálva-tükrözés, mely során a pillanatszerű, az intenzív felvillan, megtörténik, s egyúttal vissza is rendeződik életvilágunk addigi áramába, immáron másként, átrendezve létünk egészét - ez teszi oly plasztikussá, „ezerrétű érzékenységben" megnyilvánulóvá Szerb Antal számára az élményt mint a világreferencialitás és formalehetőség sine qua nonját. Jegyzetek 1 Vö: Nemes Nagy Ágnes: A hegyi költő. In: Uő: A magasság vágya. Összegyűjtött esszék II. Magvető, Bp.,1992. 49. 2 Szerb Antal: írni akarok. In: Uő: Naplójegyzetek (1914-1943). Magvető, Bp., 2001. 29. A továbbiakban: Naplójegyzetek. 3 Vö: Poszler György: Szerb Antal. Akadémiai, Bp., 1973.; Poszler György: Illúzió és értelem (Vázlat az „esszéista" nemzedék portréjához). In: Uő: Eszmék - Eszmények - Nosztalgiák. Magvető, Bp., 1989. 337-380. 4 Poszler: Illúzió cs értelem. Id. kiad. 354. 5 A „józan eksztázisához hasonló összetételű kifejezések és gondolattársítások többször felbukkannak a naplók lapjain. Vö. Naplójegyzetek, 121., 166., 204., 213., 256., 262. 6 Tanay Magdának, Párizs, 1929. nov. 30. In: Szerb Antal válogatott levelei. Petőfi Irodalmi Múzeum, 2001. 39. A továbbiakban: Levelek. 7 Dionis Pippidinek, Budapest, 1932. jan. 2. Levetek, 68. 8 Dionis Pippidinek, Bp., 1938. febr. 1. Levelek, 100. 9 Schultz Dórának, Budapest, 1924. jan. 4. Levelek, 20. 10 Tanay Magdának, Párizs, 1929. dec. 19. Levelek, 41. 11 Naplójegyzetek, 232. 12 Vö: Szerb Antal: A világirodalom története. Magvető, Bp., 1992. 683. A könyvemberről mint metaforáról és életformáról legutóbb Radnóti Sándor írt átfogóan Jean Paulról szóló írásában. Vö: Radnóti Sándor: A könyvember. In: Uő: A piknik. írások a kritikáról. Magvető, Bp., 2000.105-133. 13 Szerb: A világirodalom története. Id. kiad. 683. 100
