Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Gál Sándor: Barna füzet (Egy küzdelem lenyomatai 1963-2001)
Magam is részvevőén, bár csak nézve az egészet, hiszen kölyök voltam. De jelen voltam. Duba regénye - már a második - ezt elhallgatja. * * * November 18-án Debrecenben az Alföld nívódíját kaptam, amelyet a Debreceni Irodalmi Napok megnyitóján adták át. Első alkalommal itt találkoztam Kányádi Sándorral. (82. nov. 21.) * * * A folyamat odáig világos, hogy a szocializmusban - ha jelképesen is - az uralkodó réteg - vezető szerep - a munkásosztályé. (A parasztság szerepe?) De ha a társadalmak fejlődése is megállíthatatlan folyamat, akkor a munkásosztály uralmát mi követi?! Az én szocializmusbeli tapasztalataim szerint az ún. „osztályok nélküli" társadalom merő utópia. A társadalom továbbfejlődésében nincs meg az „elnyomott", tartalék-réteg; az a réteg amely ez idáig a történelem során „hivatott volt" átvenni az előző uralkodó rétegtől a hatalmat. Úgy tűnik fel előttem, hogy földünk biológiai, energetikai stb. tartalékainak kimerülésével párhuzamosan a biológiai-emberi tartalékok is kimerülőben vannak. Végkövetkeztetés tehát: nincs előttünk sem biológiai, sem társadalmi perspektíva. (82. szilveszter) A- A- * A csend nem vigasztal, de meg se aláz. A- * AT és Cs. között az az alapvető különbség, hogy T. eredendően költő és gondolkodó, Cs. pedig eredendően dilettáns, aki azt akarja erőnek erejével elhitetni, hogy vannak gondolatai. (83. VI. 11.) A- Ar AElégetjük magunk alatt a földet. (83. VI. 11) A- A- * A halott hősök - és hősi halottak! - érdemein a túlélők kapaszkodnak föl a dicsőség csúcsaira, hogy a hősök és áldozatok nevében éljenek és visszaéljenek a mindenkori hatalommal. (83. VIII. 5.) * * * Megjelent Az Éden és a Golgota között című verseskötetem a Madách Kiadónál. (84. VII. 4.) A- * AMa nem az a kérdés, hogy milyen nyelven beszélünk - ma az a kérdés: tudunk-e még emberül?! A- A- Ar A szlovákiai magyarság múltja hatvan év. Jövője se több ennél! A- + AHiszek-e még valamilyen jövőben? Nyilván hiszek, ha írok. Mert írni csak a jövő számára érdemes. A jelen - korom, korunk - elveszítette a jogát arra, hogy egy sort is neki szánjak. (85. III. 25) A- A- AMinek a vers? - kérdezhetitek. Minek a csoda? Hogy legyen miben hinni. (1989) Ez a zöld nyugalom már majdnem béke. (2001) 85
