Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Kárpáti János: A „harmadik” mester: Szőllősy András
humor mindazonáltal egy pillanatra sem téríti el Szőllősyt a korábbi vokális művekben önmagának kijelölt szigorú ellentpontozó technikától. Sőt, a polifónia még bonyolultabb és még rafináltabb ebben a darabban, mert a gyakran alkalmazott nagyszekund-kánonok mellett kettősfugátók, ellenmozgásos kánonok, szólampár-imitációk jelennek meg a kompozíció minden pontján, s a hallgató, aki élvezi a humort és a képeket, nem is mindig realizálja magának: milyen tudósán megszerkesztett zenét hall. Bár az ellenpontozó technika a korábbi vokális művekben is nagy szerepet játszott, a Kings Singers együttes megrendelésére írt második darabban, a Misererében legfőbb szervező erőként lép elő. A Miserere summázó szerepét és jelentőségét az is alátámasztja, hogy a mű strukturális alapját alkotó tizenkét fokú sor azonos a zenekarra írt Trasfigurazioni dallamosságát, akkordjait és időbeli viszonyait meghatározó sorral. A vokális és a hangszeres komponálás tehát ezen a ponton találkozik, ami arra enged következtetni: Szőllősy számára egy ilyen komplementer módon szőtt, pontosan vagy megközelítően tizenkétfo- kú, többször is felhasználható hangláncolat nem egyetlen a kompozíciós alapötletek közül, hanem afféle 20. századi idee fixe, mely egy-egy művön túlmutatva az egész pályára kiható jelentőségű. A fődallam mellett attól idegen elemek is szerepet kapnak a zenei folyamatban. Ilyen idegen anyagként szólal meg a mű befejező részében - mondhatnánk lélektani csúcspontján - a Bachtól ismert luteránus korái: „O Haupt voll Blut und Wunden", melyet a tenor szólista a „Miserere mei Deus" szövegre alkalmazva énekel végig. Szőllősy előszeretettel alkalmaz műveinek végén valamilyen idegen elemet, melynek megjelenése meglepetést és - megfelelő előkészítés révén - megtisztulást vált ki: mint például harangot a vonós zenekarban (III. Concerto), vagy trombitát a vegyeskarban (In Phnrisaeos). Szőllősy András zeneszerzői munkásságában a műfajok váltakozását nagymértékben a megrendelések természete határozta meg, ám ugyanakkor egy sajátos belső ritmus is érvényesült. A hetvenes években a zenekari művek, a nyolcvanas évek első felében pedig a vokális kompozíciók domináltak. A nyolcvanas évek második felétől kezdve azután a hangszeres kamarazene került az előtérbe. Az 1985-ben keletkezett Töredékek jellegzetesen határ-darab, afféle Janus-arcú mű, mert vokalitásával visszafelé néz, kamarajellegével pedig előre tekint a későbbi kamaraművek felé. A mezzoszoprán hangra, fuvolára és mélyhegedűre komponált trióban a kontrapunktikusan kezelt szólamok teljesen egyenrangúak. A szöveget a szerző maga állította össze a fiatalkori barát, Lakatos István költeményeiből. Bár a zeneszerző szabadon válogatott a verssorok között - innen a cím -, azok a mű öt, rendkívül tömör tételében zárt és megbonthatatlan szerkezetbe állnak össze. Az utolsó dalban (Mint) az énekszólam Bach szellemében fogant, de mai hangzású, tonálisán és melodikusán átértelmezett koráldallam, melyhez a fuvola és a mélyhegedű ugyancsak bachi ellenpontot játszik. Az egész tétel a kamarazene bensőséges keretei között is a nagy passiók ka- tartikus hatású zárómozzanatát idézi. 1988-ban a szerző kihívó feladattal találkozott szembe: a hollandiai Orlando-kvartettől vonósnégyes komponálására kapott felkérést. 1988 decemberében született meg a kompozíció, s vele a magyar vonósnégyes-irodalom - melynek modellje és mércéje óhatatlanul a bartóki vonósnégyes - értékes, jelentős darabbal gazdagodott. Ősbemutatója 1989. július 30-án volt az Orlando Fesztiválon. Magyarországon az Auer Vonósnégyes mutatta be meglehetős késéssel, csak 1996-ban. A kvartett megalkotása után hosszabb alkotói szünet következett. Az új kompozíciót, az Elégiát is - mint annyi más Szőllősy-darabot - megrendelés „kényszerítette" ki, ezúttal a Berlini Biennale (Berliner Festwochen) részéről. Az előadói apparátus tíztagú kamara- együttes, mely egy fúvósötösből és egy vonósötösből áll össze. Szőllősy életművében nem visszatérő, hanem állandóan jelenlévő elem a halál gondolata. Ez hatja át a Pncsaggio con marti (Tájkép halottakkal) című zongoradarabot is, melyet 85
