Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 6. szám - Gömöri György: Weöres-recepció Angliában és Amerikában

kötetének kiadásával. Ezekről a Washingtonban élő András Sándor írt elismerő hangú ismertetést a Books Abroad 1971-es nyári számába (45:3, 545-546), így fejezve be írását: „Kétségtelen, hogy Arany óta minden magyar költő közül neki van a legjobb humora és - Karinthy Frigyes mellett - a legélénkebb hajlandósága a nyelvi abszurdra. Életműve lenyűgöző."

Ami a Penguin Kiadó Weöres-Juhász kötetét illeti, az csak hosszas szerkesztgetés után látott napvilágot. Míg Juhászt David Wevill fordította eléggé hűségesen, az első Weöresnek kiszemelt fordító Peter Redgrove volt, aki azonban csak lendületes átköltéseket volt képes produkálni fordítások helyett. Miután az irodalomértő angliai magyarok közül ezt többen szóvátették (én is beszéltem róla Ted Hughesnak), a Penguin Modern European Poets sorozat szerkesztője úgy döntött, Redgrove helyett inkább a glasgowi Edwin Mor- gant kéri fel Weöres Sándor angolra fordítására. Morgan, akinek fordítói tehetsége különlegesnek nevezhető, 24 Weöres-verset ültetett át angolra, köztük Az elveszített napernyő című hosszabb költeményt, Weöres kisebb versei közül pedig remekül fordított olyan darabokat, mint a metafizikus mesébe hajló A fogak tornácaid, vagy a mulatságos Majomországot Utóbbinak, mint ezt megtudjuk a The Times névtelen kritikusától (1970. XI. 12), már akkor is nagy sikere volt, amikor azt Weöres egy évvel korábban egy londoni költői fesztiválon felolvasta. Ugyanez a kritikus mint „magán-mesedrámát" jellemzi az Az elveszített napernyőt és úgy tűnik, Juhászt (A szarvassá változott fiú alapján) még többre tartja Weöresnél. Ettől némileg eltér Robert E. Shaw véleménye, aki a Poetry című chicagói költői folyóiratban még idéz is egy versszakot a The Lost Parasolból, megjegyezvén, hogy „[Weöres] költészete tele van a misztikus megvilágosodás rövid pillanataival". Shaw Juhászt is kitűnő költőnek tartja és ezzel a mondattal zárja a kettős Penguin-kötetről írt kritikáját: „Ez a kötet kísértésbe hozza az embert arra, hogy még a legnehezebb nyelvek egyikét is megtanulja" (Poetry, March 1972, 353) - ami persze azt bizonyítja, milyen legendák keringtek még nem is olyan régen a magyarról az angolnyelvű világban. Morgan remek munkát végzett Az elveszített napernyő lefordításával,s ezt az bizonyítja, hogy még a Times Literary Supplement névtelenségbe burkolódzó kritikusa is, fanyalogva bár, de elismeri, hogy „ez a vers elég jól hangzik" („comes through impressively enough") angolul (TLS, 1971. VIII. 6), csak hát számára ez az egész modern magyar költészet légüres térben mozog, mert nem tud eleget sem annak történetéről, sem fontosabb költőiről, akik „a legkevésbé elérhetőek" az angol olvasónak.

A hetvenes-nyolcvanas években (az 1977-től World Literature Today néven megjelenő) oklahomai Books Abroad volt az egyetlen angolnyelvű folyóirat, amelyik folyamatosan beszámolt Weöres Sándor újabb könyveiről. A magyar rovatot én szerkesztettem, s mivel Weöres legkedvesebb költőim közé tartozott, ha nem én, a PEN Club felkérésére valamelyik nekünk dolgozó magyar kritikus jelezte egy-egy újabb Weöres-mű megjelenését. A Psychéről még én írtam a a lap 48:1,1974. téli számában, méghozzá teljes elismeréssel: „erre úgy fognak emlékezni, mint az egyik legszebben előállított és legszórakoztatóbb könyvre, ami az utóbbi években Magyarországon megjelent", majd a Három veréb hat szemmel című antológiát is én ismertettem ugyancsak a World Literature Today-ben (52:2, Spring 1978, 317- 318). Időközben megjelent a Columbia egyetem kiadójánál a Vajda Miklós szerkesztette Modern Hungarian Poetry (New York, 1977), benne számos Weöres-verssel, a 29 oldalon, Edwin Morgan mellett még négy angol és amerikai költő (Dániel Hoffman, Richard Lourie, Peter Redgrove és William Jay Smith) által fordított Weöres a gyűjtemény egyik legmarkánsabb, legmeghatározóbb alakja. Vajda ezt egyébként hangsúlyozza is bevezetőjében, amikor azt mondja, úgy tűnik, Weöres tehetsége „behoz minden hátrányt", amit a magyar költészet évszázadok óta attól az egyszerű ténytől szenvedett el, hogy magyarul íródott (Modern Hungarian Poetry, XXVII). Más szóval lehetnek nagy „nemzeti" és „népi" költőink, de a legnagyobb, illetve leguniverzálisabb köztük mégiscsak Weöres.

39