Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Kovács Lajos: A gyermekolvasóért (A Katona József Könyvtár könyvsorozatáról)
A gyermekolvasóért A Katona József Könyvtár könyvsorozatáról Ha megkérdeznék tőlem, van-e kedvenc könyvtáram, gondolkodás nélkül tudnám a feleletet. Kedvelem is, irigylem is, bezzegkönyvtárazom is, ha valahol szóba kerül. Olvasó és író emberként vagyok ilyen elkötelezettje, mert könyvtárosnak sosem készültem, nem is ismerem a kulisszatitkait sem az épületnek, sem az itt működő szervezetnek, gépészetnek és egyéb „szakbarbarizmusoknak". Én ide befordulni, betérni, bemenekülni, esetleg bedolgozni járok. Elég messze lakom (120 km) ahhoz, hogy napi kalandokba bocsátkozhatnánk, de itt jártom- ban-keltemben ki nem tudom kerülni. Láttam, mikor alapozni kezdték egy lerobbanó bolhapiac helyén, s látom azóta is, hogyan birkózik a szárnyas idővel ember, technika, józan ész és jó ízlés... Irodalmi folyóiratban azonban nem szokás a könyvtárak laudációja. A könyvtár vagy az olvasó legfeljebb szociológiai probléma, író és mű kényszerű, nem ritkán kellemetlen velejárója. Most mégis kivételt tett a recenzorral a megrendelő szerkesztői akarat, s ennek jó oka van. Könyv-, olvasmányoka. Ennek pedig történelme, legendáriuma. Lebbenjen hát a fátyol a kecskeméti Katona József Megyei Könyvtár kiadványairól! Ikertestvéreinket családi nevükön úgy hívják: Kincsestár. Öt színes, gusztusos, karcsú kötet lett a 2002. évi karácsonyi várakozás ajándéka Kecskeméten. Öt könyvtártörténeti dokumentum, a szó minden rideg-hideglelése nélkül. Élvezetes, ízes közelmúltidéző játékok, rejtvények, friss alkotások, ötletvásári forgatagból kiforrt játékos- és olvasócsalogató kalendáriumok az ünnepi asztalra. Nem polcra, polc porának. Asztalon sokat forgatandó, az elmúlt években sokszor meg is forgatott lapok ezek; olvasók, író-alkotó felnőtt- és gyermekemberek jókedve, öröme, szeretete sugárzik belőle. Keresztnevük is van, s mert (születési? olvasót szülő időrendi?) számot is kaptak ezek a füzetek, lapozzuk fel őket mi is az író-szerkesztő kívánsága szerint! A Meseország a legfiatalabbak játékoskönyve. Hisszük, nem hisszük, Kecskeméten még mindig úgy tudják, hogy mesét hallgatni és mesét mondani, rajzolni és festeni, szétszedni és összegyúrni - röviden: rekonstruálni vagy alkotni már a legkisebb olvasó korban jó szokás. A nyilvánvaló evidencia a meg- és elrajzolt mozgókép-kultúrvilágban nem eléggé ismert tanulság, márpedig a mi srácaink a tévémesék pasztörizált tején (sem) nőnek-nevelőd- nek. Azt súgják a kecskemétiek, hogy áll még Meseország, van ott király udvari hírvivővel, s vannak ott játékok, fejtörők, meseszótárak, de még Meseországlakóvá ütött (amúgy) hétköznapi gyerekemberek is, ha már betérültek egyszer arra jártukban. Nem fogom elmesélni, hányféle fondorlatát, fortélyát, furfangját, ravaszságát, agyafúrtságát, fifiká- ját, trükkjét őrizték meg, találták fel, módolták ki a könyvtárba csalogatástól a mesemondásra „felizgatásig". Ezt a kötetet (is) ott kell tartani az asztalon, és élni minden ötletével, amikor azt hisszük, hogy a mi gyerekünk (tanulónk, olvasónk) legfeljebb a passzív hallgatásba vonható be ideig-óráig. A kecskeméti könyvtár mesemondói nagy utat tesznek meg, amíg kismestereivé válnak a pódiumnak (is). Ott vannak mellettük, velük - ha kell, maskarásán átlényegülve - a minket is (ideiglenesen) helyettesítő felnőttgyerekek királyi vagy futár jelmezben, ahogy mi otthonainkban már nem mindig vetkőzünk le ilyen hajdani messzeségébe egyszervolt örömeinknek. Aki nem hiszi, hogy „vevő" (lenne) ránk a gyermek, kérjen meghívót legközelebb egy meseországos játékra, lustasága ellenében pedig legalább higgyen a könyvben közölt fotók átszellemült kis hőseinek... Akit már egyszer becsaltak Meseországba, könnyebben adja a fejét a Táltospróba feladataira is. A nagy könyvtár után szaporodni kezd körülötte egy saját, kisebb, mások ajánlotta, de azért mégis csak az övé gyűjtemény. O már arra is kíváncsi, meg tud-e felelni a mások által lényegesnek hitt kérdésekre, rejtvényekre. O már levelez, pontokat gyűjtöget, verseng azért, hogy kisiskolásán is több legyen, mint egy kis iskolás. A mesevetélkedő országa határtalan és korláttalan. Nyelvek, kultúrák, ismeretlen és ismerős szerzők között a bolyongás 110
