Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - Széles Klára: „Kusza“, „zavaros“, - vagy „ígéretes“ ifjú költőnemzedék?
nak tekintheti az Emlékek éneke háromrészes szabad versét. Egyedi szemléletéhez illő, azt valló látomás-mozaikok tűnnek elő a hivatalosan elvárt fordulatok ellenében: „a történelem időjárása", „megvert évezredek özönlése". 1960-ban két újabb név, két újabb Forrás-nemzedékes jelenik meg a Korunkban. Veress Zoltán - ő éppen a már emlegetett első Forrás-kötet címét adó novellájával, a Menetiránnyal.22 Ugyanaz év szeptemberében pedig Szilágyi Domokos verset olvashatunk, A halál árnyéka című „rekviem" alcímet viselő sorozatot [Az öregek, Az őzszemű lány, Eső, Lázadás, Nem szabadulsz). Meghatározó jellegű mű. S az időszak hivatalos vonzalmait, tartózkodásait ismerve - külön elismeréssel adózhatunk a szerkesztőknek, hogy ilyen, kendőzetlenül tragikus alaphangú lírának tudtak helyet biztosítani a szocialista optimizmus idején. Az 1961-es év úgy tekinthető, mint az immár elért siker, továbblépés esztendeje a Korunk és a fiatal írók együttműködésében. Az immár bevezetett, elfogadottnak tekinthető Lászlóffy Aladár mellett újabb, új nevek, művek látnak napvilágot. Lászlóffy Aladár kétszer is megtalálható, s ezen belül az augusztusi számban olyan vezető helyen, szerepben, hogy a lapszám elején, a vezércikk után olvasható verse, s csak őt követik a korban, rangban magasabban álló Bajor Andor, Szemlér Ferenc. Igaz - a vers témája diktálja főként ezt -, Harcok fénye címen éppen egy irodalompolitikailag nagyon alkalmas tárgy az, amire akkor szüksége van a szerkesztőségnek. Először láthatjuk Szíves Sándor nevét - egyelőre recenziói jelennek meg (Bruno Opitz, Betlen Oszkár népszerű, jó könyveiről). Az év második felében viszont az írók egy kis csoportja lép fel együtt, verseivel. A nemzedéktárs: Szilágyi Júlia írja a művek elé a szíves, szép köszöntőt: Közülünk jöttek. (Ismét Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár művei szerepelnek, melléjük sorozódik itt először: Jancsik Pál, Fábián Sándor).23 Most már annak lehetünk tanúi, hogy apránként sorra megjelenik a „teljes", illetve az egyre teljesebbé váló, egyre növekvő gárdát képviselő Forrás-nemzedék. 1962-ben „Hazai fiatal költők" címmel három új verselőt mutat be a Korunk24 (Kádár János kivételével később más pályát választottak, Mózes Huba azóta megbecsült nyelvész. Példái lehetnek annak a későbbi differenciálódásnak, amely csaknem minden költő csoportot jellemez.) Az 1963-as év - kiemelt szempontunkból - különösen gazdagnak mondható. Szinte minden lapszámra jut több alkalommal is egy-egy fiatal szerző. Veress Zoltán, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár mellett (utóbbi műfordítással van jelen) Lászlóffy Csaba, Kádár János, Szőcs Kálmán, Fábián Sándor munkáit olvashatjuk. 25 A felsorolt nevek, személyek jelenlétét tapasztalhatjuk 1964-1965-ben is. Néhol változatos műfajokban.26 1964-ben Farkas Árpád is felbukkan.27 Kányádi Sándor neve, verse is 1964-ben található a Korunkban.™ Még ehhez az időszakhoz kötődő - és szervesen kötődő - újdonság az, hogy megjelennek a fiatal nemzedék prózaírói, majd kritikusai, egyben irodalomtörténeti szemléletük alapjai, körvonalai is. (Tudjuk, a próza rendszerint később érik be a líránál - az irodalmi folyamatok áttekintése pedig még inkább távlatot kíván.) Az epikusok: - a már említett Veress Zoltán novella után - Bálint Tibor az úttörő, Egérfogó című írásával.29 Külön figyelmet érdemel az a jelenség, hogy az akkor jobbára még csak készülő, leendő novellisták, regényírók első munkáinak megjelenése idején akad olyan kortárs-kritikus a folyóiratnál (Kántor Lajos személyében), aki nemcsak a szűkebb körű író-generációk folyamatosságát kísérli meg felvázolni, hanem a kortárs magyarországi prózairodalom körképét is,30 mintegy tájékozódva, készülve a közös szemlére. Az epika felzárkózása címen fogja át a már derékhadnak számító írók addigi munkásságát (Fodor Sándor, Szabó Gyula, Papp Ferenc, Panek Zoltán). Majd felsorakoztatja az első Forrás-nemzedékhez tartozó, ígéretes tehetségeket. Bálint Tibor mellett kiemeli Szilágyi István különleges erényeit. (Felfedezve azokat 115
