Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 4. szám - Pethő Bertalan: Iszony: egy magyar paradigma

szabadságát mint az értelein és az eszme szabadságát lehetővé teszi."24 Jaspers belátja, hogy hit nélkül nincs mit kezdeni ezzel a tulajdonképpeni Léttel, de úgy találja, hogy az elgondolhatatlansága olyan kudarc, amelyikben mint rejtjel (Chiffre) - azaz nem mint transzcendencia, hanem mint a transzcendencia nyelve25 - mégis áttűnik (transzparens) a transzcendencia.26

Heideggert azért marasztalja el az egyik feljegyzésében, melyet történetesen Heideggernek a davosi vitapartner mítosz-könyvéről írott kritikáját (erre visszatérek még) olvasva fogalmazott meg, mert szerinte Heidegger „ontológiai tudásaként használja alkalomadtán a transzcendálás határára vonatkozó - vagyis a transzcendenciát csak feszegető, de nem tartalmazó - filozófiai fogalmait.27 Heidegger kivédte volna ugyan ezt a vádat, ha a Davosi Disputában ténylegesen elhangzik, saját feladatának a kijelölésével - a metafizika lehetőségének a kérdése foglalkoztatja28, nem pedig valamilyen válasz a Létből, a Létre -, ebben a feladatkörben mozogva határozottan el kellett, hogy határolja azonban magát attól, hogy a Létezés általa művelt analitikája az emberről szóljon29, vagyis hogy „antropológia" legyen50. Ami Heideggert illeti, ő nem az ember „jelenségeit" vizsgálja, mint amilyen a halál meg a szorongás, hanem ezek címén a létmegértés lehetőségét. A szorongás analízisének pl. az „az egyetlen funkciója [...], hogy előkészítse a kérdést: a Létezésnek magának milyen metafizikai értelme alapján lehetséges, hogy az ember egyáltalán olyan valami elé lehessen állítva, mint a Semmi?"51 Végső soron maga filozófus sem jön így emberszámba, mert az emberről kérdezve „éppenséggel eltekint önnön magától".52

Sartre-ral éppen az ember embersége, a „humanizmus" témájában keveredik vitába Heidegger a második világháború után. Idézi Sartre nevezetes, a háttér- és kerettörténetben már idézett könyvéből a következő mondatrészt: „mi pontosan olyan síkon (plan; vele értődik a „terv" és a „vázlat" - vö. Heidegger: „Entwurf" konnotációja), ahol csupáncsak emberek adódnak (il y a)."55 És hozzáfűzi: „Ehelyett a »Lét és idő« felől gondolkodva azt mondanánk: mi pontosan olyan síkon vagyunk, amelyen főként és elvileg (principale- ment) a Lét adódik. Honnan jön azonban és mi a sík? A Lét és a sík Ugyan-Az. A »Lét és idő«-ben szándékosan és elővigyázatosan van mondva: il y a l'Étre: »es gibt« das Sein. Az »es gibt«-et pontatlanul fordítja az il y a. Mert az »es«, ami itt »gibt«, az a Lét maga. A »gibt« mindazonáltal az adó/dó/t nevezi meg, a Létnek a maga igazságát megadó/garantá- ló lényegét (Wahrheit gewährendes Wesen). A Nyíltságba (das Offene) önmagát (sich) adás ezzel az önmagával (selbst) a Lét maga (selbst)."

Ennek a szövegnek a magyarra fordítását szét kellett tördelnem az eredetiben szereplő kifejezések - részben zárójelbe tett - közlésével. Másként nem értelmezhető ugyanis magyarul az, amiről szó van. így is csak félig-meddig, további (magyarnyelvű) magyarázattal. Részint azért, mert felemás módon adtam vissza az eredetit: Heidegger franciául idézi, majd szövi tovább a maga módján Sartre mondását, én viszont csak a folyó szöveg második felében (az „il y a l'Étre"-el kezdőleg) jeleztem, illetve hagytam meg a francia és a német kifejezéseket a magyarban, mert ha a szöveg első felében is így teszek, akkor már szinte elviselhetetlenül széttöredezne a magyar fordítás. Részint viszont azért szorul további magyarázatra mindkét szerző mondanivalója, mert más összefüggésekben bővebben tárgyalt filozófiai kifejezéseket használnak az idézett szövegben. Én most csupán a „transzcendencia" kérdésének az összefüggésében foglalkozom ezekkel a bonyodalmakkal. Mielőtt erre rátérnék, arról kell még szólnom, hogy miért szaggattam fel egyátalán a magyar fordítást az idegen szavak közbeiktatásával. Nyelv és átélés, közbeszéd és filozofiálás, a metafizika különböző (indoeurópai) nyelveken történő tárgyalásainak, a fordításnak, különösképpen pedig a magyarnyelvű filozófiai gondolkodásnak szem előtt tartásával tettem ezt. Másként sem a metafizika történetisége, sem pedig a különböző nyelveken megszólaló sajátosságai nem érzékelhetők ugyanis.

91