Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 4. szám - Lőrinczy Huba: Hordalékok és diáriumok eszmecseréje

nek foglalata - valószínűtlen, hogy egyetlen témában, ítéletben, következtetésben se találkozzanak egymással. Az egybehangzások, a „tiszta rímek" - bár leginkább csak „asszonán- cok" - viszonylag nagy száma mégis meglepő, sőt, meghökkentő. Meglepő, sőt, meghökkentő, hiszen 1948 után Déryt és Márait - s nem csupán földrajzi értelemben - világok választották el egymástól. Előbbi, kezdetben hithű kommunistaként, természetesen itthon maradt, s noha már az ötvenes évek első felében megtapasztalta - a Botka Ferenc gyűjtötte és kommentálta dokumentumkötet címével mondva - a „szép elmélet fonákjá"-t7, megjárta jóllehet a forradalom után a Kádár-rendszer börtönét, a maga szocialista elveihez (igaz, egyre növekvő szkepszissel) mindhalálig ragaszkodott. Utóbbi, nem kérvén „A csajka és a terror" idejéből8, önkéntes száműzetésbe vonult, s mindhalálig esküdt ellensége maradt az úgynevezett szocializmusnak. Hihetnők: két ily ellentétes meggyőződésű és magatartású ember és alkotó sohasem találkozhat - Adyt, a Mag\/ar jakobinus dalát citálván - . .süvöltve

/ Az eszme-barrikádokon." Egynémely - s korántsem mellékes - dolgokban, nézetekben, elképzelésekben csakugyan antagonizmust tapasztalhatni kettejük műve közt, hogy másmilyen - korántsem mellékes - dolgokban, nézetekben, elképzelésekben találkozzanak vagy legalábbis közel jussanak egymáshoz. S ez a meglepő, sőt, a meghökkentő: a szocializmust igenlő, bár egyre szkeptikusabban igenlő Déry és a szocializmust mindenestül tagadó Márai felfogása több ponton is érintkezik. Egyikük véleménye a világról, az emberről, az erkölcsről, az emberiség helyzetéről és kilátásairól (etc.) nem egészében zárja ki a másikét. A megfelelések A napok hordaléka és Márai diáriumai között elgondolkodtatóak és szerfölött tanulságosak.

Déry és Márai életpályája csak kevésszer, s akkor is csupán kurta időkre és igen lazán kapcsolódott egymáshoz, hogy útjaik a felszabadulás után végleg elváljanak. Amit találkozásaikról, viszonyukról tudni lehet, kitűnően összefoglalja Botka Ferenc úttörő érdemű tanulmánya1', bár amaz észrevételt, amely szerint 1948-at követően „...egyikük sem vállalkozott a másik bírálatára, netán támadására; feltételezhetően a továbbélő kölcsönös megbecsülés okán"10 - egy nemrég hozzáférhetővé vált adat ismeretében féligazságnak kell tekintenünk. Déry valóban tartózkodott a Márai-ellenes kirohanásoktól, mi több: az 1969-ben napvilágot látott önéletrajza, az ítélet nincs lapjain rokonszenvező hangsúlyokkal idézte föl ifjúkoruk egyik közös életepizódját, valamely külföldi útjáról pedig hazahozta az Egy úr Velencéből egy példányát11, Márai viszont... Nos, Márai Naplójában is fölbukkan - mindössze egyszer - Déry neve, ámde ekként: „Reggel Lukács evangéliuma. - Aztán Petőfi »Akasszátok fel a királyokat«, ez a szánalmas gascogniáda. írhatta volna Révai József vagy Déri (sic!) Tibor."12 Jelzi e szarkasztikus (és igaztalan) megjegyzés, mily lesújtóan vélekedett az emigráns a honn maradt pályatársról, aki - minő véletlen! - „hordalékaiban" maga is szóba hozza egy helyütt a fent említett verset („Petőfi akasztófára küldte a királyokat, biztatására nem volt szükség": 396.), hogy aztán - nem először és nem utoljára - a világot riasztóan elborító s a koronás főket, államférfiakat sem kímélő gyilkos erőszakról elmélkedjék (395-398.). Persze, Márai sommás kijelentése mit sem változtat azon a tényen, hogy Déry följegyzéseiben és az ő diáriumaiban rokonítható, így összevethető fejtegetések és következtetések szép számmal akadnak. Eltérő alkatú, meggyőződésű, sorsú, egymást másként-másként megítélő emberek is töprenkedhetnek ugyanarról, s juthatnak hasonló avagy azonos konzekvenciákra.

Déry 1964-től 1977 júliusáig gyűjtögette „a napok hordalékát", Márai 1943-tól 1989. január 15-ig vezette a maga naplóját. Úgy gondoltuk: a teljes diáriumszöveg bevonása vizsgálatainkba nem csupán fölösleges, hanem célszerűtlen is. Helyesebb megoldásnak tetszett, hogy Máraitól is csak az 1964 és 1977 közt keletkezett naplójegyzeteket vegyük figyelembe13, ekként a szembesítendő korpuszok egyazon időszak dokumentumai, ugyanazon esztendők keretezik őket, s ez a körülmény a két anyag erős referencialitása okán korántsem lényegtelen. Mindkét szerző az őt körülvevő kis- és nagyvilágot s benne a saját lét77