Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Tandori Dezső: „Megtaláltuk. Nincs.”
Tandori Dezső „Megtaláltuk. Nincs" Jelentés: címe kidolgozva Fodor Ákos úrral 1. Antonin Artaud, akiről megint csak igen keveset van szó mifelénk - mifelénk, értsd: ahol „még mindig" ilyeneken folyik a tudósi lovaglás, hogy egyrészt a nyelv, másfelől, fiacskám, Mester stb., azt nem mondjuk, hogy „igen keveset van szó" -, holott szórakoztató is lenne szegényünk, de nagyon, Artaud azt mondja, veszélyes a fekvő testhelyzet, mert a vágyak, a fölös vágyak fölébresztője, és ilyesmi. Ülve is halt meg. Valamint lehetett nála ilyen térbillenmény (így!), mert egyszer leírta (Salinger: „minimum egyszer"), hogy a neves Mihály körúton jövet észlelte, lejt az (nem mint mellékutcája Radnótinknál), lejt, mert mindenki vele szemközt árad. Mármost a tárgyra, itt a kritikaírás nehézségeiről lenne szó, kiemelni ezt, kérem, ami viszont, ha tisztességgel végeznénk (következésképp inkább elhagynánk) kritikusi munkánkat (a reménytelenbe, lásd vágyak), az írás nehézségét jelenti. S nem okvetlenül az elbeszélését! (Mint Ottlik állítaná.) Az elbeszélés nem azonos az írással, és még a legjobban elbeszélt dolgokban is marad valami kikezdhető (már ha valaki nem rögtön eleve utálja az elbeszélést, mint kerekdedséget, téralakzatát a szellemnek), főként az elbeszéléssé nem kerekdedesített, téralakzatosított dolgokban így, amilyen például a Buda. A műveknek sosincs baja, a művekkel nekünk van csak bajunk, s a Buda is (hagyom mindjárt) ilyen ügy. Ottlik alól kiszaladt az a közmegegyezéses sík (el körűié a tér etc.), mely a kényszerelfogadandót nem akarta elfogadni, azt tudniillik, hogy a világ „olyan lenne", mint akkor, mint a húszas-harmincas évek tisztképzőjében, a valódi dolgokból kiszakított élettel, a háborúval, utána a...és utána a...meg még utánább ez volt. Manapság Ottliknak „az" a tábora azért nincsen, mert ez a köz- megegyezés sincsen, s erre mindjárt mondok valami személyeset. Megjegyzem: nem-személyeset mondani olyan, hogy' csak találgatsz. Ha személyeset mondasz, holtbizonyos, hogy te tudod jól (mármint hogy veled az van), de „mások" a legjobb esetben is csak találgatják. íme. A kritikaírás nehézségeit az írás okozza, az írásos mű maga. Ottlik úgy volt „Ottlik", hogy a legjava elemét, azt, hogy az élet kis szervességei, egy kockás füzet, egy éji karbidlámpa fénye a nagyvárosi téren, az uborkaszag a Vámháznál az uszályokról stb., ezek, igen, többet jelentenek, lényegibbek, mint a felszín legföl12
