Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Fekete J. József: Iskola a határon (túl) (Kontra Ferenc: Gimnazisták)
danivalóját. Mert ő tulajdonképpen nem is a határon túli iskoláról beszél, hanem arról, hogy a választással kényszerűvé lett hontalanság túl korai felnőttszerepre kényszerítette a középiskolába induló srácot, a regény hősét, az állandó becsomagoltság a permanens otthontalanság érzésében vet magvat, ami végül a kisebbségben levés mementójává lombosodik, gyökeresedik: „...magyar csak itt lehetsz, mert tudják rólad, hogy az vagy. Azok tudják, akik gondoskodnak róla, hogy az anyakönyvi kivonatodon és valamennyi dokumentumodban még a szüleid neve se szerepeljen magyarul, nemhogy a tiéd. Hogy sohase tudd bizonyítani másutt a világon a származásodat. Bennünket nagyon tudatosan radíroztak. Koncentrációs tábor ez is, vagy ha így szebben hangzik neked: nemzetiségi lét, mint az aborigináloké, ahonnan csak fogyni lehet, ennek a tudatát szintén a génjeinkben hordozzuk, éppúgy, mint a tulajdonságainkat, a szorongásainkat, azokat is, amiket a nagyszüleink éltek át. Úgy öröklöd a félelmeiket, ahogyan a szemed színét." És ebben a világban nincs egyéb, csak a búcsúzás, a folytonos elválás, a regény elején Gizitől, a végén Krisztinától, az előbbi a korai, sürgetett, a második a tényleges felnőtté válás határpontja, s mindkét esetben - ebből általánosíthatóan talán mindig is - a nők a bölcsebbek. A nők, akikből a kollégiumiaké rockimádónak kevés jutott, rokonok inkább, mint barátnők, szerelmek, s akik mégis mérföldkövekként határozzák meg a limeseken átívelő életét. „Olyan regényt akartam írni, amelynek nem lesz vége, és közben sem fejeződik be soha semmi." Dialógusok nélkül, „ mindent kizárólag elmesélni akartam". Ez volt a három vastagborítójú füzetet vásárló gimnazista koncepciója, ami alapján szakított a költészettel és a sebezhetőbb prózaírás felé fordult, ami végül a legjobbak közé emelte. A Gimnazisták e koncepció része, a 2002-es Könyvhét kiemelkedő alkotása, és ismétlem, egy bizonyára kiteljesedő sorozat része, ám azt se hallgathatom el, hogy Kontra Ferenc írásművészetének jobb megismerése érdekében fontos lenne Magyarországon is kiadni az 1988-ban Újvidéken megjelent Drávaszögi kereszteket, ugyanúgy, mint például Balázs Attila Cunicnlusát; könnyebben felmérhető lenne általa az az ív, amelyen az író eljutott az általánostól és a közösségitől az egyediig és egyéniig. Ennek az ívnek a belátása ugyanis fontos adalék a mostani regényének pontos megítéléséhez. (Magyar Könyvklub, 2002) Folyóiratunk megjelentetését a V Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram si'M/m KiiimUis (inOKsíx; \ f / és a MlMSatRIlMA József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatja. 112
