Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Nagy Gábor: „Két part között” (Mezey Katalin: Párbeszéd)

doltad, hogy megtörténhet / ilyesmi vele és veled. / Minden visszás és hihetetlen, / s megváltoztatni nem lehet." A könyv ötödik ciklusa keretes szerkezetet képez az elsővel: A négy elem versei többségükben újra az Istennel folytatott párbeszéd lenyomatai. Az egykor „eldobott hit" (Uram, aki) visszanyeréséről tesznek ta­núságot, az Imádság fonalának erejéről, amely „A várost is felemeli, / fénylő magasságba tartja." Allegóriá­vá terebélyesedő alapmetaforája a ciklusnak: Az Isten - mint egy megunt feleség, aki „némán tűri, hogy szembehazudják, / bizonyítékot nem gyűjt, nem keres, / úgyis tudja, hogy mi az igazság." A ciklus strukturális szerepe a keretes szerkezet mellett az összefoglalás: újra felbukkan a rajongva sze­retett édesapa alakja a Visszatérésben, evilági gyarlóságaink szimbólumát verseli meg A pénz című tanító költemény finom iróniával, s az Asztalfiók-líra történelmi dimenzióját eleveníti fel az 1996, ez a telt páros rímekkel pántolt, sodró lendületű, kemény szavú vers. Az első két sor rögtön megteremti a vers atmosz­féráját: „Egy nagy kártyaadósság, / olyan ez a kis ország." A trianoni csonkolást antropomorfizáló képek­ben idézi fel: „Előbb mind a két lábát, / s mindkét karját levágták. / Végül a maradékot: / nőt, férfit, ivadé­kot". A Szózat keserű, nagy temetkezés-látomását idézi a vers zárlata: Hát megfogyva, szegényen a batyuk tetejében ülünk, s várjuk a végét, a dobok perdülését: végre elvégeztessék, hírünket eltemessék, s requiemmel tudassák a születésünk napját. Az utolsó vers Rózsa Endre, a költőtárs és barát emlékére íródott. Gyönyörű metaforával fejezi ki a leg­emberibb, mert Istentől származó érzést, a szeretetet: „Múlt századi halott,// akit múlt századi/barátai// bordakosár alatt,/legbelúl hordanak." (Földben talál) Mezey Katalin tizenegy év elteltével jelentkezett új verseskötettel. Publikációiból az is sejthető, hogy a Párbeszéd nem a teljes termés összeválogatása, valószínűleg újabb kötet telhetne meg a még nem közölt versekkel. Ilyen szempontból különös erény, hogy a Párbeszéd erős kohéziójú, szigorúan szerkesztett, egy­séges könyv. Mély, bensőséges, igaz művészet. Igazi líra. (Felsömagyarország Kiadó, 2002) Pandúrok a betyár kezén 109

Next

/
Oldalképek
Tartalom