Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Pozsvai Györgyi: Az anekdotikus hagyományok önironikus felülírása (Petelei István Árva Lotti című novellájáról)
nagyepika tradícióját, és (a mű újabb egységébe) átmentésükkor felül is írja. A felszabadult fabulátori szólamot leváltva és a 'történetelőadói kulisszák' mögé húzódva, a magyar irodalomtól örökölt zsánerszerű, Jókai-alakokhoz hasonló figurával a háttérben a címszereplő élet- s lélektörténetének jelszerű vetületeit árnyalja, s így modernizálja technikailag a novella anekdotikus-groteszk válfaját. Árva Lotti groteszk narratívájához rezignált utóhangot fűz, saját alakulástörténetének egy szakaszát kiragadva pedig létmódjának, egyben műfajpoétikai, inter- és architextuális hagyományának a szüntelen dinamikusságát, sőt önmagából megújuló voltát emeli ki. S 'kompilátori mesterfogásként', azaz a kisepikái tradíciók egymás elleni kijátszásából adódóan a betétnovellában tollhegyre tűzött komikus Gogol-féle alakkal egy anekdotikus vonásokat is magán hordozó kerül szembe, illetve előtérbe, aki Csehov időből kihullott szereplőinek groteszk torzképe is, az ábrándos jövőképet emlékeiből teremti meg azokhoz foghatóan. De Árva Lottinak vidéki létforma helyett alsóvárosi szatócsboltot ír elő a „sors könyve", illetve e novella forgatókönyve; lélektani diszpozícióját képi szövegszegmens vetíti szimbolikusan a befogadó elé: „Boltot tart az alsóvárosban. Ablakában egy-egy muskátli szorong, mellette a mosószappan s elszáradt kiflik, zsemlék; cérnára aggatva cifra papirosé kefék s sárgult gyertyák lógnak s egypár vég megfakult galand. Ajtaja előtt nyírág seprű, falapát s lánccal átkötött sódarab."65 (Készült az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíja támogatásával) Jegyzetek 1 A múlt év végén az Anonymus Könyvkiadó gondozásában Petelei műveinek újabb válogatáskötete jelent meg. 2 Haraszti Gyula: Egy új rajzíró. Pesti Napló (regg.), 1881. december. 29.2., valamint H. Gy.: Emlékezés Petelei Istvánra. BpSz, 1910.141 köt. 398 sz., 227 és 232-233. 3 Bodnár György: A „mese" lélekvándorlása. A modern magyar elbeszélés születése. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1988. 38. 4 Kozma Dezső: Egy erdélyi novellista: Petelei István. Irodalmi Könyvkiadó, Bük., 1969. 74-75 és 77. 5 Németh G. Béla: A válságba jutott kisember írója: Petelei István. In: N. G. B.: Százndutóról - századelőről. Magvető Könyvkiadó, Bp., 1985.133-135. 6 Dobos István: Alaktan és értelmezéstörténet. Novellatípusok a századforduló prózairodalmában. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1995.82. 7 Györke Ildikó: Novellatípusok a századvég irodalmában. Kandidátusi értekezés, Bp., 1994. 83 és 125. 8 Ily módon ironikus kifejezéseimet a nemegyszer ugyancsak ironikus szövegidézetektől választom külön. 9 Iványi Zsuzsa: A nyelvészeti konverzációelemzés. Magyar Nyelvőr, 2001/1,82. 10 Iványi: i. m. 81. 11 Jelképtár. Szerk.: Hoppál Mihály et al. Helikon Könyvkiadó, Bp., 1990. 77-78. 12 Petelei István: Árva Lotti. In: E 1: A kakukkos óra. Szerk.: Máthé József. Kriterion, Bük, 1969. 31. 13 Kayser Wolfgang: A groteszk megformálás a festészetben és a költészetben. A szemelvényeket ford.: Földényi F. László. In: Jelenlét, Főszerk.: Szilágyi Ákos. ELTE, Bp., é. n. 85. 14 Petelei: i. m. 31. 15 Iványi: i. m. 78. 16 Petelei: i. m. 31-32. 92
