Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (III. rész)

gyerekeik éhezni fognak. Ennyi perzsabundát utoljára akkor láttam, amikor a belgrádi nők tiltakoztak az albánok és a kozmopolita értelmiségiek ellen. Lehet, hogy ugyanazok a bundák voltak.

(A leghangosabbakról) Úgy látom, hogy Bácskában tulajdonképpen a leghangosabbak feledkeztek meg Illyés Gyula intelméről: A kortársak sose állapíthatják meg - írta -, hogy ki az igazi hazafi, értsd rajta: ki van nagyobb hasznára a népnek. Úgy látszik, azok a gondolatok a leggyanúsabbak, amelyek nem ihletik meg a népvezéreket.

(Vasárnapi sajtószemle) A gonosz szüntelen megfigyelés alatt tartja az erényt. Van rá megfelelő lehetősége és eszköze, hogy befeketítse. Bejáratos a szalonokba, a különböző hivatalokba, az előkelő társaságokba. Politikai pályára léphet, üzletelhet, minden eszközzel meg- szentségtelenítheti a célt. Befejezésül megdönthetetlen bizonyítékkal rendelkezik: szükségszerűen ténykedik így. Az erény nem lenne erény, ha élne ezekkel a lehetőségekkel.

(Lubickolunk) A múlt héten történelmi lépést tettünk meg, akárcsak azt megelőzően, sugallja az egyik kisebbségi politikus szokásos interjújában. A bácskai magyarok lubickoló mozdulatokat tesznek a megelégedés történelmi tengerfenekén. Csak éppen a kék égbolt, a napfény és a hullámzó tengervíz hiányzik.

(Hova?) Holnap utazom Pestre, hat napig maradok. Időben megvásároltam a buszjegyet a Fudex utazási irodában. Nem érhet semmiféle meglepetés. A vámon vacakolnak, egyik oldalon ezért, a másikon azért. A magyar vámosok alkohol után szimatolnak, ezért minden utam alkalmából csakis egy liter házilag előállított pálinkát viszek magammal, így hát be kell osztanom a barátoknak szánt ajándékokat. Gondosan tartom magam a listához, nehogy valaki kimaradjon. Kecskeméten megveszem a napilapokat, figyelmesen elolvasom őket, hogy legalább egy rövid időre azonosuljak egy országgal. Más módom nincs rá. Nem tesz semmit, hogy ez a szokásos kisebbségi skizofrénia ismertető jegye. Ezzel élek, de nem akarok túl sokat foglalkozni vele. Aztán a Népstadion előtti buszállomáson kiszállok és szétnézek. Az utazás előtt Illyés Gyula mondatait jegyzetelem ki. „Először éreztem, hogy Budapest nincs Magyarországon; fölötte, alatta vagy mellette van, tudja a jó isten, hogy tulajdonképpen hol is van, ha egyszer szellemisége után meg kellene helyét keresnünk." Akkor hova utazom én holnap? Musil Kákániájába? Reggel indul a busz, éjfél előtt még eljátszadozom ezzel a gondolattal.

(Október 5-e dallamai) Kelebia felé közeledik Fudex-busz, a Danas kitűnő kommentárját olvasom. Végre valaki kimondja azt, amit ki kell mondani. Svilanovic horvátországi viselkedése nemcsak megengedhetetlen volt, hanem minősíthetetlen is. Szerinte a vukovári rombolás fájdalmat okozott a horvátoknak, akik azonban nem feledkezhetnek meg arról, hogy a szerbek nem tudták elfelejteni a jasenováci haláltábort. Jasenovac bűntett volt, de ebben a bűntettben találni alabit a Vukovári bűntettre, egyszerre meggyalázása Vuko- várnak és Jasenovácnak is. A külügyminiszter, egyébként a Polgári Szövetség elnöke. Ha így beszél a külügyminiszter, akkor nekünk immár nem kell a Szerb Egységpárt, állapítja meg a Danas. Felrémlik előttem egy másik kép. Október 5-én az egyik tüntető menet élén Goran Svilanovic, a Polgári Szövetség elnöke haladt és csetnik-dalokat énekelt. Jó hangja volt, mert Kostunica, azon nyomban külügyminiszternek tette meg. Még mindig keveset tudunk arról, hogy mi történt Jugoszláviában, és abba sincs betekintésünk, hogy valójában mi történik. Csak azt látom, hogy a történelmi inga ide-oda himbálódzik.

70