Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (III. rész)

tehát a magányos naplóírás, ez marad ma is hátra, amikor a válságcsoport igazát immár kevesebben vonják kétségbe.

(A Kelet franciái) Az újvidéki Miletic szobor előtt felidézem magamban Svetozar Miletic 1868-ban írt tanulmányát a magyarokról és a szerbekről. A magyarokat Kelet angoljainak nevezte, mert az alkotmányt tartják a legfőbb értéknek. Az alkotmányosság a vérükben van, írta. A szerbek viszont a Kelet franciái, mert a nemzetet tartják a legfőbb értéknek, ezért hajlandók még az alkotmányos szabadságot is feláldozni, ha a diktátor sikerrel oltalmazza őket a külső ellenségtől.

(Kisebbségi autonómia) Bizonyára Belgrádban heves ellenkezést vált ki majd a tény, hogy megalakult a dél-szerbiai albánok nemzeti tanácsa, merthogy a kisebbségi autonómiát nem segíti elő a szerb kormány úgynevezett „rendezési terve". A kiszivárgó hírek szerint az alakuló ülés az albán pártok közötti heves vitákkal folytatódott, de a vajdasági magyar olvasók bizonyára meglepetéssel veszik tudomásul, hogy az albán pártok ennek ellenére közös erővel hozták létre ezt az intézményt, vagyis Riza Halimi és Zeqhiri Fazliu egyetértésre jutottak. Nem arról vitatkoztak, hogy ki a legnagyobb és kit illet meg a legtöbb hatalom, hanem a szerbiai albánok jogait helyezték előtérbe, s ennek következtében igen élesen bírálták a szerbiai kormányt is. „Ahelyett, hogy a politikai párbeszéd népszerűsítésén dolgozna, mint a dél-szerbiai állapotok stabilizálásának második szakaszán, a kormány most minden mással foglalkozik, csak a párbeszéddel nem", állapították meg.

(A magyar szó és a végzetes óra) Egy fiatal orvossal beszélgettem. Végre valaki, aki nem búcsúzni készül. Marad, mondja elszántan. Nem kívánom ecsetelni mindazokat a nehézségeket, amelyeken átesett. Közös élmények ezek, jól ismerjük mindannyian. Engem a magyar szó tartott itt, mondta a fiatal orvos, nem akartam cserbenhagyni, amikor a legnagyobb veszélyeknek volt kitéve. Talán egy órányit beszélgettem vele, egyszer mondta ki csupán, hogy magyar, amikor megindokolta, hogy miért maradt. Igen, a magyar szó miatt. így beszél még sok ember körülöttem, ám csakis egyszer tesznek hűségesküt, mégpedig végzetes időpontban. Az esküjét értéktelenítené el, ha minduntalan szajkózná. A fiatal orvos szavainak nyomán jut eszembe, hogy talán számba kellene venni az elmúlt évtized alkotásait, értékeit. Itt és most. Lehet, hogy kiderülne, Milan Kunderának igaza volt, amikor a kultúra titkos felvirágzásáról írt. „Egy nép vagy egy civilizáció - írta - identitástudata a szellemi alkotások azon együttesében gyűlik össze és verődik vissza, amelyet általában 'kultúrának' hívnak. Ha ez az identitás halálos veszélybe kerül, a kulturális élet felerősödik, végletekig fokozódik és a kultúra egy olyan élő értékké válik, amely körül az egész nép tömörül." Lehet, hogy nem is vagyunk tudatában a kultúra láthatatlan hatalmának. Annak a másik kultúrának, amely a vészjósló évtizedben született meg. Aminek távolról sincs vége.

(A legalitásról) Sokat beszélnek ma a legalitásról. Csak egy dologról ne feledkezzünk meg eközben, arról, amire Hannah Arendt tanított meg bennünket. „Hitler hatalomra jutása a többségi uralom elve szempontjából jogszerű volt."

(A hatalom ára) Kezembe került a szövetségi kisebbségügyi minisztérium brosúrája, amelyet minden bizonnyal angol nyelven is terjeszteni fognak. El tudom képzelni, hogy a nemzetközi közvélemény nem győz majd csodálkozni szerbiai kisebbségek ragyogó lehetőségein. A magyarok pedig egyenesen az élen vannak. A létszámcsökkenésüket is azzal magyarázza a brosúra, hogy bezzeg csökken a létszámuk, mert nemigen szaporodnak. Az intézmények azonban virulnak. A beolvadásról vagy az elvándorlásról szó sem esik ben49