Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (III. rész)

(.A szerénységről) Két kiváló közéleti személyiség egymással versengve kérkedik a sze­rénységgel. Igen, egyik szerényebb, mint a másik. Majdnem egymás torkának esnek avé­gett, hogy kié legyen a pálma. Nem, döntöm el magamban, soha sem leszek szerény. Ez némileg korrektebb. De csak némileg, mert ezzel is vissza lehet élni, mint annyi más ne­mes erénnyel, amelyek könnyen elsatnyulnak, ha könyöklő szónokok veszik a szájukra. (Nem lehet) Ezek szerint te már soha sem utazol New Yorkba, kérdezi az egyik barátom, aki tudja, hogy több évtizede szövögetem ezt a tervem. Egy régi, 1994-ben elkezdett, mindmáig befejezetlen írásomat veszem elő, Weston-Super-Mare-t. „Állok az óceán part­ján és szeretnék napokon, heteken keresztül mozdulatlan maradni, szeretném, ha a testem láthatatlanná válna, hogy senki és semmi se zavarjon .3 szemlélődésben, hogy legalább fé- lig-meddig azonosulni tudjak szemlélődésem tárgyával, amely ott rejtezkedik messze az ég és a föld között. Erről a pontról, a Weston-Super-Mare egyik kősziklájáról Amerika pon­tosan olyan, miként elképzeltem, ilyen marad véglegesen az emlékezetemben: tovatűnt pont az ég és a föld között." Most a pont kisebb, a távolság nagyobb, a befejezetlen kézira­tok száma pedig szaporodik. Mert lassan-lassan egy gondolatot sem lehet befejezni. Lezár­ni. Átgondolni! (New York) Újraolvasom Jean Baudrillard Amerika című könyvét. „Ez a világ - írja New Yorkról - teljesen át van itatva gazdagsággal, hatalommal, szenilitással, közömbösséggel, puritanizmussal, mentálhigiéniával, nyomorral, pazarlással, technológiai gőggel és ha­szontalan erőszakkal, de - mit van mit tenni - levegőjében mégis frissességét érzem. Talán azért, mert az egész világ egyfolytában róla álmodik, miközben ő uralkodik rajta és kihasz­nálja". (Megbosszulni a világot) A kirgizek átengedték a légterüket. A bolgárok is. Szinte lehetet­len felsorolni minden államot. Természetesen a magyar parlament is átengedi a légteret. A Magyar Gallup Intézet szerint a magyar lakosság több mint 70 százaléka fél attól, hogy Magyarország háborúba sodródik. A világ és az emberiség teljesen kiszolgáltatott, gondol­ja a polgárok óriási többsége. New York-ban az emberek tömegesen vásárolják a gázálar­cot, 100 dollárt adnak érte. A Világegészségügyi Szervezet szerint fel kell készülni a vegyi és a biológiai támadásokra. A tálibok bosszúval fenyegetik a világot. Egy arab televízió Bin Laden felhívását sugározza: „Közlöm veletek szeretett testvéreim, hogy rendíthetetlenül haladunk a szent háború ösvényén a hősies és hűséges afgán néppel, Mohammed Omar Móllá vezetése alatt." Aztán azt hallom: bioterrorizmus. (Hangulatjelentés) „Mintha a Ferenciek terének aluljárójában dohányt áruló arab is zavar- tabb lenne a napokban", írja Budapesten Szerbhorvát György egy netújságban. Lehet, hogy ez árulkodik legjobban Budapest hangulatáról. Csak néhány zavartabb tekintet jele­nik meg lelki szemeim előtt. (Közömbös kormánytagok) Nehezen tudok állást foglalni, óvakodva olvasom az Amerika ellenes vélekedéseket. Régi világnézeti diskurzusok elevenednek fel, holott ez az esemény túlmutat minden világnézeten. A transzideológia holtpontjára kerültünk, de - kérdezem némi aggodalommal - vajon nem ez volt-e az esztétikai ember vágya, amely különöskép­pen a hetvenes években erősödött fel. Az összes kékharisnya ideológiamentes világról ál­modozott. Beteljesedett az álom, az új történet elkezdődött. Szerbiában viszont mindez csupáncsak a közelmúlt igazolására biztosított ürügyet. Az állami televízió megszólaltatja Miroljub Jeftic történészt, aki kisebb könyvtárat írt az „iszlám fundamentalizmusról". A ri­porter nagy tisztelettel faggatja: együtt élhetnek-e a szerbek a muszlimokkal Koszovóban? 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom