Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (III. rész)

(.A szerénységről) Két kiváló közéleti személyiség egymással versengve kérkedik a szerénységgel. Igen, egyik szerényebb, mint a másik. Majdnem egymás torkának esnek avégett, hogy kié legyen a pálma. Nem, döntöm el magamban, soha sem leszek szerény. Ez némileg korrektebb. De csak némileg, mert ezzel is vissza lehet élni, mint annyi más nemes erénnyel, amelyek könnyen elsatnyulnak, ha könyöklő szónokok veszik a szájukra.

(Nem lehet) Ezek szerint te már soha sem utazol New Yorkba, kérdezi az egyik barátom, aki tudja, hogy több évtizede szövögetem ezt a tervem. Egy régi, 1994-ben elkezdett, mindmáig befejezetlen írásomat veszem elő, Weston-Super-Mare-t. „Állok az óceán partján és szeretnék napokon, heteken keresztül mozdulatlan maradni, szeretném, ha a testem láthatatlanná válna, hogy senki és semmi se zavarjon .3 szemlélődésben, hogy legalább fé- lig-meddig azonosulni tudjak szemlélődésem tárgyával, amely ott rejtezkedik messze az ég és a föld között. Erről a pontról, a Weston-Super-Mare egyik kősziklájáról Amerika pontosan olyan, miként elképzeltem, ilyen marad véglegesen az emlékezetemben: tovatűnt pont az ég és a föld között." Most a pont kisebb, a távolság nagyobb, a befejezetlen kéziratok száma pedig szaporodik. Mert lassan-lassan egy gondolatot sem lehet befejezni. Lezárni. Átgondolni!

(New York) Újraolvasom Jean Baudrillard Amerika című könyvét. „Ez a világ - írja New Yorkról - teljesen át van itatva gazdagsággal, hatalommal, szenilitással, közömbösséggel, puritanizmussal, mentálhigiéniával, nyomorral, pazarlással, technológiai gőggel és haszontalan erőszakkal, de - mit van mit tenni - levegőjében mégis frissességét érzem. Talán azért, mert az egész világ egyfolytában róla álmodik, miközben ő uralkodik rajta és kihasználja".

(Megbosszulni a világot) A kirgizek átengedték a légterüket. A bolgárok is. Szinte lehetetlen felsorolni minden államot. Természetesen a magyar parlament is átengedi a légteret. A Magyar Gallup Intézet szerint a magyar lakosság több mint 70 százaléka fél attól, hogy Magyarország háborúba sodródik. A világ és az emberiség teljesen kiszolgáltatott, gondolja a polgárok óriási többsége. New York-ban az emberek tömegesen vásárolják a gázálarcot, 100 dollárt adnak érte. A Világegészségügyi Szervezet szerint fel kell készülni a vegyi és a biológiai támadásokra. A tálibok bosszúval fenyegetik a világot. Egy arab televízió Bin Laden felhívását sugározza: „Közlöm veletek szeretett testvéreim, hogy rendíthetetlenül haladunk a szent háború ösvényén a hősies és hűséges afgán néppel, Mohammed Omar Móllá vezetése alatt." Aztán azt hallom: bioterrorizmus.

(Hangulatjelentés) „Mintha a Ferenciek terének aluljárójában dohányt áruló arab is zavar- tabb lenne a napokban", írja Budapesten Szerbhorvát György egy netújságban. Lehet, hogy ez árulkodik legjobban Budapest hangulatáról. Csak néhány zavartabb tekintet jelenik meg lelki szemeim előtt.

(Közömbös kormánytagok) Nehezen tudok állást foglalni, óvakodva olvasom az Amerika ellenes vélekedéseket. Régi világnézeti diskurzusok elevenednek fel, holott ez az esemény túlmutat minden világnézeten. A transzideológia holtpontjára kerültünk, de - kérdezem némi aggodalommal - vajon nem ez volt-e az esztétikai ember vágya, amely különösképpen a hetvenes években erősödött fel. Az összes kékharisnya ideológiamentes világról álmodozott. Beteljesedett az álom, az új történet elkezdődött. Szerbiában viszont mindez csupáncsak a közelmúlt igazolására biztosított ürügyet. Az állami televízió megszólaltatja Miroljub Jeftic történészt, aki kisebb könyvtárat írt az „iszlám fundamentalizmusról". A riporter nagy tisztelettel faggatja: együtt élhetnek-e a szerbek a muszlimokkal Koszovóban?

46