Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Vekerdi László: Közjóra való törekedések (Benkő Samu hetvenöt éves)

tatja be a macedoromán Nákó család és Tessedik iskolaalapításának időszerűségét, reményeit, bukását. „Megláthatjuk, hogy az egyéni kezdeményezések belső ihletettségű energiája mekkora lendületet adhatott egy-egy vállalkozásnak, de azt is felmérhetjük, hogy a bürokratikus formalizmusba gabalyodott, Bécsből irányított művelődéspolitika végső fokon képtelen volt hathatósan támogatni az előremutató helyi kezdeményezéseket." (Sorsformáló, 156.)

Bevezetés és befejezés szükségképpen elvont szövegrészeinek idézése azonban még csak sejtetni sem képes az életből vett, kézzelfogható részleteknek azt a bőségét, ami Benkő Samu történetírását releváns és letehetetlenül érdekes olvasmánnyá teszi. Ahogyan például Bolyai Farkas, a tanár megmutatkozik „a műszaki értelmiség nevelője"-ként. Vagy ahogyan a Székely diákok harca a Habsburg-hatalommal a tanulás jogáért című tanulmány rádöbbenti az olvasót, hogyan sikerült a székely diáknak, akinek „sorsa valójában a bécsi nagypolitika parányi függvénye lett" (188.), a történelem egy „hosszú szakaszáéban kialakult helyi intézményeknek, tanulmányi rendnek és szokásoknak (pl. egyházi kollégiumok és peregrináció) segítségével okosan kijátszani a bornirt katonai szigort. Vagy ahogyan Bölöni Farkas Sándor Utazásának 1966-os ötödik kiadásához írt és ide is bevett Bevezetője (232-278.) korabeli erdélyi és nyugat-európai útleírásokkal összevetve mutatja be az ifjú székely utazó művét és sorsát. Elhagyva az életes részleteket, itt újra csak egy idézésre alkalmas összegezést emelek ki: „Hogy Bölöni Farkasnak mindenekelőtt a polgári demokrácia pozitívumaira figyelő magatartása mennyire az általános kelet-európai, közelebbről a sajátos erdélyi történelmi helyzetből adódik, beszédesen bizonyítja román kortársának, Simion Barnutiunak egy jogi előadásait tartalmazó kézirata a negyvenes évek elejéről..." (266.) Az érzékenyen változó történelmi „helyzettudat" rátalál az itthoni társadalmi és gazdasági elmaradottság politikai felszámolásának az esélyére. Bölöni Farkas Utazása pedig hirtelen a Puszták népe közvetlen közelébe kerül. „így az Utazás Észak-Amerikában magába szívta az 1834-es erdélyi országgyűlésre való készülődés minden reménységét és a lelkes bizakodás országszerte elömlő hangulatát." (267.) „Semmiképpen sem a véletlen játéka, hogy többen éppen korunk legaggasztóbb éveiben, a fasizmus tombolása idején fordultak Bölöni Farkas hagyatékához, hogy élete példájának, műveinek és eszméinek felmutatásával figyelmeztessenek a huszadik század veszedelmes mételyére." (278.)

Mára a Sorsformáló értelem cím ugyanúgy önállósodott mint a Minőség forradalma, a Haza a magasban, Az értelmiség hivatása. Jelképpé vált és metaforává. „Mi úgy gondoljuk - mondotta Veress Zoltán egy 2000-ben készült interjúban Benkőnek -, hogy lm Ön, aki mögött gazdag művelődéstörténeti életmű áll, semmi mást nem írt volna, csak ezt a két szót: sorsformáló értelem, akkor is olyasmit adott volna nekünk, amire ma, a ránk és az egész emberiségre annyi megpróbáltatást hozó huszadik század legvégén, a kétségek és bizonytalanságok közepette kezdődő új évezred hajnalán a legnagyobb szükségünk van: a reményt." (Alkalmak és szavak, Kolozsvár 2002, 307.)

Az Erdély kövei sorozat stockholmi szerkesztője, aki még kolozsvári korában két ügyes Tudománytörténeti kaleidoszkópot állított össze az értelem védelmére és megkedveltetése végett, jó okkal köti össze a cím-metaforát és a reményt; Benkő (kellemes meglepődöttségét sem titkoló) hosszú válaszából megint csak az összegezést emelem ki: „Erdélyi magyar értelmiségi sorsokat vizsgálva megbizonyosodtam afelől, hogy azokat megfelelő művelődési feltételek közepette, kivétel nélkül minden esetben az értelem formálta."(311.) A definíciószerűen tömör megfogalmazást az „értelmiség" vonatkozásában feloldja, mondhatni „Némethlászlósítja": „A sorshordozó hivatásnak az a lényege, hogy az alkotás vállalásával lesz az emberből értelmiségi. Ezt a megállapítást ma is egyetemes érvényűnek tekintem, s vallom: az értelmiségi lét nem annyira az iskolázottságnak folyománya, mint inkább a magatartásnak. (311.) „Hogy egy példát mondjak: az erdélyi magyar kultúra szerves részének tartom azt, ahogyan az én falus feleim, a murokországiak a zöldségféléket termesztik, vagy amiképpen a Küküllő mentiek a szőlőt művelik. A kultúrát a civilizációtól szétválasz33