Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Vekerdi László: Közjóra való törekedések (Benkő Samu hetvenöt éves)

abban is, bogy igyekezett összeválogatni recenzeálandó könyvet és recenzenst. Addig én még csak hallani se hallottam soha a szerzőről, holott Bolyai-ügyben párszor már megégettem a számat. Körösi meg csak annyit mondott, hogy Benkő valami olyasmi ott, mint te itt, csak még olyanabb. A Valóság áprilisi számában aztán már meg is jelent a hosszú, szakszerű, lelkes recenzióm; nem egyszerűen „fordulatként", hanem egy magosabb szintű Bolyai-kutatás hírnökeként mutatva be a könyvet. Vagy ahogyan ma mondanám, Benkő Samu későbbi kifejezésével szólva, „újrakezdéseként". A könyv hirtelen rendet teremtett; eligazított a Bolyai-kutatás igen különböző minőségű és igencsak zavaros vizeiben. Alapvető tájékozódási pontommá vált, Lucien Febvre és Marc Bolch - akkoriban valóságos bálványaim - könyveihez fogható. Hasonló a tekintetben is, hogy nagy bánatomra Benkő könyve sem maradhatott enyém: akkoriban a bajosan beszerezhető könyveket recenzálás után vissza illett adni. De pontosan egy évre rá, 1970 legelején, az Akadémiai Könyvtár Kézirattárából áttelefonált a szerzeményezésre (ahol máig dolgozom) Csanak Dóra: menjek át, vár valaki. Benkő Samu volt, hozta a Bolyai János vallomásai dedikált példányát. Azóta is valahányszor kézbe veszem a könyvet, mindig új és új aspektusát fedezem fel, mindig újabb s újabb részletben igazít el. A jelen cikkhez készülvén például a könyv kritikai attitűdje tűnt fel és tetszett meg módfelett; ahogyan felrója az Üdvtan sorait zaklatottság és megnyugvás hullámzásában rovó Bolyainak közgazdasági iskolázottságának vagy legalább érdeklődésének teljes hiányát: „Az élet furcsa paradoxona, hogy a szépműves Kemény Zsig- mond társadalmi-politikai eszmerendszerét a gazdaságtan eredményeire alapozza, ellenben a geométer Bolyai János, aki egyébként »matematikai szigorral« igyekszik felépíteni a tudományok rendszerét, nem figyel fel arra a korábban már felismert tényre, hogy a társadalom mechanizmusa igazában csak a politikai gazdaságtan oldaláról közelíthető meg. Bolyait hiába foglalkoztatta sok vonatkozásban (nyelv, zene, stb.) a matematizál- hatóság kérdése, nem jött rá arra, hogy a társadalmat is meg lehet közelíteni ezen az úton. Ahol a szükséges »információs« anyag hiányzik, ott a »géniusz« sem építkezhetik." (239.)

Ma persze (túl)buzgó piacgazdaságos gőgünkben könnyű „magától értetődőnek" tekinteni ezeket a mondatokat; de a Bolyai és Széchenyi kéziratok fölé hajló és a fiatal Kemény Zsigmond naplóját 1966-ban közzétevő Benkő Samu nem mai és akkori, „menedzseriánus" és „szocialista tervgazdaságos" magától érthetőségekről beszél, hanem paradoxonról, amely mögött a történelem egy „hosszú szakaszának", a XVIII. század elejétől az 1848-as forradalomig terjedő másfél évszázadnak erdélyi eseményeit, jellegzetességeit, folyamatait kutatja, ábrázolja, értelmezi a maguk összefonódó művelődési, oktatási, gazdasági, társadalmi, politikai aspektusaiban.

Dolgozatainak Sorsformáló értelem címmel 1971-ben megjelent kötete egy 1961-ben írt, de addig kéziratban maradt tanulmánnyal kezdődik: A gazdasági eszmék néhány forrása Erdélyben a XVIII. században. Benkő történelemszemlélete és történetírói módszere szempontjából valósággal „nyomjelző" tanulmány. Áttekinti, hogy a hosszú ideig kizárólag a mindennapi politikai zűrökkel egybefonódva felmerülő gazdasági megfontolások miként vezetnek Erdélyben néhány arisztokrata, pap, kollégiumi tanár elszigetelt igyekezete és a felvilágosult abszolutizmus felülről terjesztett kameralista-merkantilista propagandáját gazdasági ismeretterjesztésre használni tudó vállalkozása után a XVIII. század végére a közgazdasági tudományok differenciálódásához, sőt intézményes szintű eszmélkedéshez. Egyebek közt az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság „vezetői arra ösztönözték a külföldre utazó fiatalokat, hogy tanulmányozzák az ipari termelés kérdéseit, a gépek működését és a különböző technológiai folyamatokat. Aranka György például 1794-ben megbízta Gyarmathi Sámuelt, hogy Göttingában az ottani gyárakban használatos gépekről modelleket csináltasson, és azokat hozza haza Erdélybe." (Sorsformáló értelem, 52.) A példa egyszerre demonstrálja az elmaradást és a felzárkózás elszántságát. A kötet bevezető „Előszó helyett glosszák" című tanulmányhoz csatolt bőséges jegyzetekben Benkő közli „egy

31