Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Buda Ferenc: Levél egy (két? három?) levélről
Buda Ferenc Levél egy (két? három?) levélről Kedves Fiúk ott a Forrásnál, kérésetekre válaszolva: a fecskék távozásán s az idő változandóságán túl alig egyébről számolhatok be mostanában. (Mondhatnám úgy is: szerencsére. Árvíz ugyanis pillanahiyilag nem fenyeget, a már-már megszokottá váló tartós aszályon pedig az utóbbi napok-hetek futó esői enyhítettek valamelyest.) Kevéssé valószínű, hogy közérdeklődésre tarthatnék vele számot, mégis megemlítem: némi zökkenővel, másodszori nekifutásra eljutott hozzám az Egyes fontos, valamint közbizalmi és közvéleményt formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére létrehozott I. sz. Bizottság tértivevényes, ajánlott levele. (Gondolom, Ti is címzettjei voltatok hasonló küldeménynek.) A Bizottság kissé terjedelmes elnevezése ürügyén akár el is ékelődhetne az ember tulajdon személye fontos - sőt kiemelten fontos - voltáról, ám az olcsó árut ezúttal engedjük át inkább a humor iparosainak. Önkéntelenül a lényeget kutatván, tekintetem nyomban rátalál a megszólítással és keltezéssel együtt 11 sornyi szöveg magvára. „Tájékoztatja (ti. a Bizottság), hogy az Etv.l§-ban meghatározott tevékenységére utaló adat nem merült fel." Ez, ha jól értelmezem, magyarán azt jelenti, hogy nem voltam, nem lettem besúgó. Eddig ezt magam is így tudtam - most már papírom is van róla. Hogy is volt, mint is volt? Államrend elleni izgatás miatt kiszabott börtönbüntetésemet letöltvén, segédmunkásként dolgoztam szülővárosomban, egy építkezésen. Valamikor nyár eleje táján kapok egy idézést a megyei rendőrkapitányságtól: jelenjek meg ekkor és ekkor, az ilyen meg ilyen számú irodahelyiségben. Indoklás: saját érdekében. Szabadulásom után alig néhány hónappal meglehetősen működött még bennem a Hatóság s az egyenruha - főként a szürke - iránti ösztönös irtózat (akkoriban még egy jámbor tűzoltó láttán is sürgősen áthúztam az utca túloldalára), így hát, minek is tagadnám, elfogott a szívdobogás. Vajon mit akarhatnak tőlem? Mi az, hogy „saját érdekében". Kilencre szólt az idézés, előtte negyedórával úgy-ahogy rendbe szedtem hát magam s a szomszédos építkezésről átballagtam a Kossuth és Újházi Ede utca sarkán magasodó tekintélyes és takaros épületbe. (Ahová 16 hónappal korábban a magam jó- szántából léptem be legutóbb, hogy aztán kerek esztendeig ki se engedjenek; de ez egy másik történet.) Harmincöt év körüli nyomozótiszt fogadott. Beléptemkor felállt, kezet nyújtott:- X.Y. főhadnagy vagyok. (A nevét azon nyomban elfelejtettem). - Kérem, foglaljon helyet. 27
