Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Zelei Miklós: Feltámadás; Ellenség (novellák)
Zelei Miklós Feltámadás Az alapok lerakásánál csökkentlátó lett, a kibontakozáskor nagyothalló, az újrakezdés tolókocsiba vitte, most a sírját rabolták ki. Szegény anya! Ötmilliós kripta. És elvitték belőle a kávéfőzőt, hét rúd szalámit, kolbászt, két kiló szalonnát, a karosszékeket, a lámpát, a kisasztalt, az evőeszközt, a televíziót, ez a legborzasztóbb. De még a lábtörlőt is. Mindent, amit mozdítani lehetett, volt lent egy kis birkapörkölt még, azt is lábasostul. Van sejtése a tettesekről, de a nyomozás a rendőrség dolga. Három éve készült el a kriptájuk, két teherautó sóder ment az alapokba, fekete gránit fedőlapok, örökmécses, kovácsoltvas koszorúállvány. Fölül barokk kápolna, bramac a teteje. Nincs is másik hasonló a nagyfalusi temetőben. Ez nem hivalkodás, puszta tény. A tető körül vörösréz esőcsatorna, alatta angyalok, szentek stukkója, az ajtó fölött felirat: a Fehér család nyughelye. A falu közepéről látni a bramac cserepeket. Már a műsorújságukat is odahordja a postás. De a történet messzebbről indul. Négy évvel ezelőtt megbetegedett a felesége, kórházba be, kórházból ki, három műtétet is végrehajtottak rajta, már attól félt, hogy meghal, mielőtt láthatná a sírhelyét. Egyre csak sürgette, hogy intézkedjen, csináltassa. Kiballagott a temetőbe, és a kapu közelében keresett helyet, hogy amelyikük később megy el, könnyebben megtalálhassa, és elhelyezhesse kegyeletének virágait. Szomorúan indult haza, mert ilyen helyet nem talált. A kapuból, talán isteni sugallatra, még egyszer visszanézett, és látta a helyet. Szinte kiáltotta, itt vagyok! Itt vagyok! Igen! És valósággal futott visszafelé, többször is körüljárta, boldogan szemlélgette, ez az, megtalálta! Marinkay Aladár apát plébános, igazolt 1848-as honvéd hadnagy sírja és a bejárati út között pontosan elférnek ők is. Ahogy csak bírt, igyekezett a polgármester úrhoz az ő nagy kérésével, mert mire kiért a temetőkapun, már tudta, nem közönséges síremlék lesz ott, hanem kripta. Amilyen Purgly Viviennek is van a temető közepén. Csak sokkal szebb. Ez nem kérés, Fehér bácsi, mosolygott a polgármester úr. Nagyfaluban ember- emlékezet óta mindenki maga választhatja meg a sírhelyét. Arra a helyre százötven éve senki se akart temetkezni, ha maguknak az tetszik, abba még én se szólhatok bele! A szomszéd szobában meg tetszik váltani, és mehet a projekt. Micsoda lelkiállapot volt az. Építtetni kezdte a kriptájukat, ásatni a pincét a sírhelyeiknek, közben vagy negyvenszer beutazott anyához a kórházba, nyugtatta, 5
