Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 12. szám - Veress Miklós: Csodák múltán (vers)

Veress Miklós

Csodák múltán

Néhai Veress Miklós Szigligeten volt, biztos, . hogy jól tudom: tíz éve. Kastély volt a menedéke,

bár nem látom egészen, amikor fölidézem, a létét - néha mégis ő voltam pedig én is;

vagy ő volt én. De folyton - egy fuldoklásnyi múlton - nem volna méltó hozzánk, ha mindig marakodnánk.

Tehát: én úgy emlékszem, hogy át az erdős bércen gyalogoltunk a strandig, csevegve - ahogy illik hármasban erről-arról, s én éppen Bulgakovról: hogy dezsavüs az emlék, s nem is itt bandukolnék,

csak mintha - voltaképpen - egy régebbi vidéken és távolabbi mélyből.

S kikacagott a két hölgy.

Főképpen feleségem, aztán egészen mégsem- mégis a fordítónő, hisz nem volt semmi felhő;

102