Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 12. szám - Szőke György: „Egy töredék alakulása”

Szőke György „Egy töredék alakulása" írásom címe egyúttal verscím is. József Attila verseinek kritikai kiadásáról írva külön méltattam ezt az - önálló címe nem lévén, első sorával [A csipogó árnyakból...] jelzett - töre­déket. Amelyről azt írtam, hogy iskolában taníttatnám, annak szemléltetésére, hogyan ala­kul, hogyan is születik egy költemény. Ezért adományozta a kritikai kiadás után megjelent József Attila verskötetekben ezt a címet ennek a kis töredéknek a kritikai kiadást, majd az összes versek azt követő kiadásait összeállító és gondozó Stoll Béla. Van egy-két vers, melyhez minduntalan vissza-visszatérek: újra és újra igyekszem a so­rok mögé rejtett, de a sorok közül ki is olvasható lényegüket, titkukat feltárni. Ilyen (cím és aláírás híján formailag ugyancsak töredéknek tekinthető, de mégiscsak lezárt) költemény a [Magad emésztő...], amely gyerekkorom óta foglalkoztat, és ilyen a - kezdeti változataival együtt először a kritikai kiadásban, ott még [A csipogó árnyakból...] címen található - [Egy töredék alakulása]. Az újabb kiadások, szakítva a szokásos sorrenddel (előbb a végleges szö­veg, s utána a korábbi, kijavított, vagy áthúzott, de rekonstruálható változatok), az első va­riánst közük első helyen, s ezt követi - időrendben - a többi, a végleges szöveggel befejezve. Az utolsó évben írt töredék első változata: Az árnyékból elindul lassan hűs árnyakkal a szürkület már ég a lámpa, de még nem világít ami fehér volt, szürke lett. (A továbbiakban csak az első két sor módosul, ezért csak azokat idézzük, az azt követő két soron nem változtatott a költő.) A kései József Attilánál fokozatosan eltűnnek a kromatikus színek: csupán a múlt emlék­képei idézik fel őket. Az Eszméletben jól érzékelhető a kromaükus, színes emlékek múltbé- üsége, illetve a most, a jelen akromatikus homálya: Kék, piros, sárga összekent képeket láttam álmaimban... Most homályként száll tagjaimban álmom...

Next

/
Oldalképek
Tartalom