Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 12. szám - Nagy Lajos: József Attiláról (Bevezeti Lengyel András)
Nagy Lajos József Attiláról Nagy Lajos emlékezése elé Nagy Lajos itt közölt írása két részből áll. Az első, mint a gépiraton föltüntetett keltezésből kiderül, 1948. március 19-én született, ennek címe nincs. A második - közlésünkben a csillag utáni rész - keltezetlen, s mint a közlésünkben elhagyott címe elmondja, ez egy Beszélgetés Nagy Lajossal. (Pontosabban a beszélgetés vagy inkább monológ gépbe áttett változata.) Az első részt, amelyet az író valószínűleg gépbe diktált, Nagy Lajos kézírással itt-ott javította, de aliglia szánta publikálásra, hiszen címet sem adott neki. Ez az emlékezés csak az író hagyatékában maradt fönn; ma a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára őrzi. Az írás ortográfiáját változatlanul hagytuk. A gondos szerzői javítás elmaradása jellemző erre a szövegre, s ezt a tényt a forráskritikának figyelembe kell majd vennie. A most közlésre kerülő emlékezés jelentősége kettős. Egyrészt érdekesek adatai, amelyeknek egyik része máshonnan sem ismeretes. (Pl. a párizsi sértődés - nyilván magától József Attilától hallott - története, vagy a Gömbösről alkotott alkalmi vélemény.) Másrészt fontos nóvum, hogy ez az írás (ellentétben a József Attila emlékkönyvben 1957-ben publikált közismert Nagy Lajos-emlékezéssel) egy érdesebb, mondhatnánk retusálatlan József Attila-képet állít elénk. Ebből pl. nemcsak az derül ki expressis verbis, hogy József Attila és Nagy Jjijos viszonya nem volt olyan felhőtlen, mint ezt a legendárium állítja, de az összkép is kevésbé kultikus hangoltságú. A költő nagyságának utólagos tudása még nem stilizáltatja át a kortársi benyomásokat és vélekedéseket. Nagy Lajos itt még alapvetően egykori valóságos benyomásairól és tapasztalatairól beszél. Ez persze nem jelenti azt, hogy emlékezése minden állítása készpénznek veendő, s mindegyik állítás bombabiztos „adat" a költőről. Ez az emlékezés is magán viseli ugyanis Nagy Lajos (rá annyira jellemző) látásmódját, a jelenségebiek egyféle karikí- rozó elrajzolását - eltúlzó kiemelését, túlhangsúlyozását. Az Előőrsről, illetve Babitsról mondottak például ilyen részletek. Am - s ezt hangsúlyozni kell - ezek az elrajzo- lások sem alap nélküli fikciók: az emlékezés ilyenkor mindig valami lényeges realitást hangsúlyoz túl. Az is előfordul, hogy Nagy Lajos nem értette meg vitapartnerét (ez pl. a balatoni vita interpretálásában látszik jól), vagy egyszerűen maga is a József Attiláról ismerősei körében élő legendáriumot éltette tovább (pl. a tenger színéről folytatott vita, a hajfölgyújtás). A költőről ismerősei körében élt kortársi, egyidejű vélekedések megismerése azonban nagyon is fontos; ezek ugyanis - szociokulturális erőteret képezvén a költő köré - alakították a költő éntudatát, sőt személyes sorsát is. Egészében, mindent összevetve, azt mondhatjuk, érdekes kortársi megnyilatkozás Nagy Lajos emlékezése. Érdemes megismerni, adatait és szempontjait végiggondolni. L. A 51
