Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 12. szám - Szigeti Lajos Sándor: Öntudatos kamaszvágyak (József Attila két ifjúkori versének kontextusa)
De, nézzük magát a dolgozatot, amelyet érdemes teljes terjedelmében megismerni s tudatosítani közben a kontextust is: azt például, hogy Homályos Ferenc rövid eszmefuttatása alatt található József Attilának az a két verse, amelyeknek bemutatására e dolgozatban vállalkoztunk: az Önarckép és a Komor búcsúzás. Tudnunk és tudatosítanunk kell (irodalmárokról lévén szó, erről pedig el szoktunk feledkezni!), hogy fiatal emberekről van szó! Hont Ferenc még nem töltötte be a tizenhatodik, József Attila pedig a tizennyolcadik életévét, azaz kamaszos szerelemvágyuk, ha úgy tetszik: nőhiányuk is testet ölt írásaikban. Homályos Ferenc dolgozata így szól: „A költés közvetlen oka: az egyént zavaró érzés és gondolatkomplexumok kiküszöbölése. Az ihlet nem más, mint tudatalatti telítettség. A költő napi teendői közben számos érzés és gondolatkomplexumot (melyek a költésnél mint alkotóelemek szerepelnek) kénytelen pillanatnyilag elfojtani, miáltal azok a tudattalanba süllyednek. »A tudattalan lelki rétegnek meg lenne a készsége arra, hogy a tudatos gondolatokkal való asszociáció révén a felszínre kerüljön, ha valamiféle erő nem gátolná, hogy tudatossá legyen.« (Freud) A gátló erő itt az illető egyén akarata, mely távol tartja az ugyanazon időben lefolyó cselekvési vagy gondolati folyamattól a zavaró komplexumokat. A költés pillanatában ez a gátló erő megszűnik, vagy legalábbis alábbhagy, minthogy a költő, hogy úgy mondjam, »szabadjára ereszti gondolatait.« Ezért tudatalatti a költés. A tudatnak csak rendező és racionalizáló szerepe van. 2. A költés egy sexuális részletösztönnek, a mutogatási kedvnek át- szellemített formája. Az előbbi sorok olvasása közben méltán fölmerülhetett az a kérdés, hogy a zavaró komplexumok kiküszöbölése miért éppen irodalmi formákban történik, hiszen ezeket más utakon is ki lehetne küszöbölni. Úgy van, a zavaró komplexumokat más utakon is el lehet távolítani, csakhogy ezek az utak egyénenként változnak. A komplexumok kiküszöbölésének külömböző [sic] módjait az egyén fejlődésének körülményei és az ösztönöknek pubertáskori elrendeződése határozza meg. Freud elmélete szerint a gyermeki sexualitás részletösztönökből tevődik össze. Ilyenek pl. a szadizmus (és mazochizmus), nézési és mutogatási kedv. Ezek az ösztönök az infantilis korban még függetlenek a faj- fenntartás funkciójától, ellenben arra szolgálnak, hogy a kellemes érzetek különféle fajtáit felébresszék. A szadizmus, a kegyetlenkedési hajlam, a nemi ösztön támadásai és hatalombavételi összetevőjének felel meg. A nézési kedv, a nemi tárgy vagy a nemiséggel összefüggő produkciók kíváncsi nézegetésében nyilvánul meg, míg a mutogatási kedv ennek ellenkezője. Ezek a részletösztönök a pubertás után csak annyira maradnak meg eredeti formájukban, amennyire a nemiaktus elősegítésében szükségesek. Tehát egyrészt a genitális zóna uralma alá kerülnek, másrészt átszellemítődnek. Az átszellemítésnél a nemiség egyes forrásainak túlerős ingerei módot nyernek arra, hogy más területekre ömöljenek át s ott érvényesülhessenek: így az önmagában véve veszélyes alkati tényező a lelki teljesítőképesség nem csekély gyarapodásához vezet. Például a tudásvágy egyrészt a hatalombavétel átszellemített módjának felel meg, másrészt a nézelődési kedv energiáját működteti. Minden alkotóművészi megnyilatkozás pedig a mutogatási kedv átszellemített formája. A költészet pedig alkotóművészet. Tehát a zavaró komplexumokat csak az az egyén küszöböli ki irodalmi formákban, kinek fejlődésének körülményei költésre adtak alkalmat és kinek nagymérvű mutogatási kedve átszellemítődött. 3. A költés kapcsolata a sexualitással. A részletösztönök átszellemített formájukban is megtartják sexuális természetüket. így a mutogatási kedv átszellemített formájában a költésnél, az egyén testrészei helyett benső, azaz lelki életét tárja fel. A költésnek a sexualitással való kapcsolata egyik magyarázata a férfiköltők számbeli fölényének a nőköltők fölött. Weiningernek az a tétele, hogy a nő szemérmetlen, míg a férfi meztelenségét leplezni igyekszik, addig a nő feltárni azt: nem más, mint kimondása annak a tételnek, hogy a nőnél a mutogatási kedv megmaradt eredeti formájában (természetesen a genitális zóna uralmának alávetve), míg a férfinél átszellemítődött. Ezt a tételt a következő formában el is fogadhatjuk: A nőnél a mutogatási kedv inkább eredeti formájában mutatkozik, míg a férfinél inkább átszellemített 33
